Múlt és jelen találkozása Székelykeresztúron
A kutatás a Lakitelki Népfőiskolai Hálózat programjának részeként valósult meg, amelynek célja a Kárpát-medence magyar közösségeinek kulturális értékfeltárása és dokumentálása. E program keretében a résztvevők személyes találkozások és interjúk révén ismerik meg az adott térség hagyományait, kiemelkedő személyiségeit és kulturális örökségét.
Székelykeresztúr: a székely hagyományok egyik bölcsője
Az értékfeltárás központi helyszíne Székelykeresztúr volt, amely Erdély egyik fontos történelmi és kulturális központja. A város neve sokak számára Petőfi Sándor utolsó éjszakájával fonódott össze, hiszen a költő itt pihent meg a fehéregyházi csata előtt. Azonban Székelykeresztúr ennél jóval többet rejt: a hagyományőrzés, a népi mesterségek, a kulturális élet és a közösségi összefogás mind meghatározó elemei ennek a településnek. A helyiek nemcsak ápolják a múlt emlékeit, hanem aktívan tovább is örökítik azokat, így biztosítva a székely kultúra fennmaradását a jövő generációi számára.
Értékfeltárás a Felvidékről érkező csapattal
Az értékfeltárásban egy négy fős csapattal vettünk részt a Felvidékről: Kunya Nikolett, Katyi Bálint, Molnár Dániel és jómagam Petőfi program ösztöndíjasaként a Dalia Népfőiskolát képviselve. Két fős csoportokban dolgozva jártuk Székelykeresztúr utcáit, hogy olyan meghatározó személyiségekkel találkozzunk, akik életükkel és munkásságukkal hozzájárulnak a helyi kultúra fennmaradásához.
Példaértékű személyiségek Székelykeresztúron
A kutatás során négy kiemelkedő helyi személyiséget ismertünk meg, akik mind hozzájárulnak a város kulturális gazdagságához.
László Anna Ildikó – A hagyományőrző mesterségek őrzője
László Anna Ildikó a helyi kulturális élet egyik mozgatórugója. Kulturális referensként fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a hagyományos mesterségek és szokások tovább éljenek. Tanult szakmája varró, de emellett bútorfestő, hímző, horgoló, makramézó, néptáncos és tanár is. A helyi népviselet varrásában jeleskedik és rendszeresen tart kézműves foglalkozásokat, táncoktatást minden korosztály számára. Mindezek mellett állattenyésztéssel és növénytermesztéssel is foglalkozik, ezzel is erősítve a hagyományos gazdálkodási formákat.
Orbán Borbála Lívia – A népi mesterségek mestere
A helyi Molnár István Múzeum restaurátoraként dolgozó Orbán Borbála Lívia rendkívül sokoldalú alkotó. Turisztikai ügynökként és idegenvezetőként is tevékenykedett, emellett kézműves mesterségek széles skáláját űzi. Foglalkozik korongozással, népi ékszerkészítéssel, állatpreparálással, bútorfestéssel, restaurálással, kosárfonással és agyagozással. Otthonában őshonos állatokat tart és gyógynövényeket termeszt, ezzel is erősítve az önfenntartás és a helyi értékek tiszteletének fontosságát.
Dr. Pálffy Zoltán – Erdély festett bútorainak gyűjtője
Dr. Pálffy Zoltán állatorvos és gyűjtő, aki Erdély legnagyobb festett bútorgyűjteményével rendelkezik. Kollekciója szász és erdélyi magyar bútorokat tartalmaz az 1700-as évektől kezdve, amelyek a térség kézműves hagyományainak kivételes példái. A gyűjteményt hamarosan a segesvári várban állítják ki, bár jelenleg még egy saját könyvben szeretné először bemutatni a közel háromszáz darabos gyűjteményt.
Szombatfalvi József – A közösség szolgálatában
Szombatfalvi József nyugdíjazott unitárius lelkész és esperes, aki nemcsak a hitéletben, hanem a közösségi összefogásban is példát mutatott. Bözödújfalu felkarolója és 2007 óta gondviselője, aki jelentős szerepet vállalt az emlékművek és a helyi kőtemplom létrehozásában. Nemcsak a helyi egyházi élet szervezésében jeleskedett, hanem aktívan segítette a Nyikó menti árvíz károsultjait és hosszú éveken át beteg gyermekek támogatásában is részt vett. Emellett fafaragómesterként is ismert, számos alkotása díszíti a várost és annak környékét.
A múlt értékei a jövő zálogai
Az egyhetes kutatómunka során világossá vált számunkra, hogy Székelykeresztúr és környéke nem csupán múltbeli emlékeket őriz, hanem egy élő, vibráló közösséget alkot, amely a hagyományok tiszteletére és továbbörökítésére épít. Az itt élők példát mutatnak arra, hogyan lehet a múlt értékeit a jelen és a jövő szolgálatába állítani.
A kutatásunk során külön szeretnénk kiemelni Sándor-Zsigmond Ibolyát, a Molnár István Múzeum igazgatónőjét, aki elhivatott munkájával és szakértelmével jelentős segítséget nyújtott számunkra. Vezetésével a múzeum nem csupán a múlt relikviáinak őrzője, hanem élő kulturális központ is, amely hozzájárul Székelykeresztúr szellemi és történelmi örökségének továbbörökítéséhez.
Hálával tartozunk továbbá Szente B. Leventének, aki helyi író, költő, irodalmi munkásságával és a székely identitás megőrzéséért folytatott tevékenységével kiemelkedő szerepet játszik a város kulturális életében.
Nélkülük ez az értékfeltárás nem lehetett volna ilyen átfogó és hiteles. Köszönet nekik azért, hogy tudásukat és idejüket a kutatásunk szolgálatába állították!
A Lakitelki Népfőiskolai Hálózat programjának köszönhetően ez az értékfeltárás nemcsak dokumentációs munka volt, hanem egy inspiráló utazás is a székely identitás mélyére. Reméljük, hogy ez a kutatás hozzájárul ahhoz, hogy minél többen felfedezzék és megőrizzék ezt a gazdag kulturális örökséget.
