Először Koszta István brassói evangélikus lelkész, majd Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi evangélikus püspök köszöntötte a tanítókat, tanárokat, s a politikum képviselőit határon innen és túl. A püspök úr felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógusoknak közösségeik iránymutatóinak kell lenniük.
A szombati megnyitó ünnepségen részt vett Balogh Zoltán, Magyarország emberi erőforrásokért felelős minisztere, illetve Potápi Árpád, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára is. Balogh Zoltán beszámolt arról, hogy a magyar kormány egyre bővülő támogatási rendszerekkel segíti a kárpát-medencei magyarságot az anyaország határain túl is, megemlítve a Határtalanul programot, amelynek keretén belül az utóbbi években mintegy 144 ezer magyarországi diák jutott el a határon túli közösségekhez, valamint a Makovecz-ösztöndíjat, amely a „magyar Erasmusként” ismert, s amelynek támogatásával a szomszédos országok magyar egyetemistái egymás egyetemeit látogathatják. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a jövő évtől a magyar kormány a külföldi lakhellyel rendelkező magyar állampolgárokra is kiterjeszti az anyasági támogatást és babakötvényt.
A köszöntőbeszédek sorát ünnepi műsorok díszítették, Bodor Anita tizenkettedikes diák Lendvay Éva A haza című költeményét szavalta el, később a keresztvári furulyások léptek fel, s bemutatkoztak a helyi evangélikus fiatalok is egy mezőségi népdalcsokorral. Majd Karácsony Noémi mezoszoprán és Ursula Philippi orgonaművész adott elő részletet G. F. Handel egy oratóriumából, s elhangzott Brassó szülötte, Áprily Lajos Dal az iskoláról című verse is. A majd 3 órás ünnepség a Himnusszal ért véget.
Vasárnap, azaz szeptember 10-én egy másik fontos eseményre is sor került „Jövőkép a szórványban, Brassó tükrében” címmel, amelynek ezúttal a református templom Reménység Háza konferenciaterme adott otthont. Az esemény tulajdonképpen a VII. Brassói Magyar Napok első programpontja is volt, amely szeptember 10-e és 17-e között zajlik a városban.
A szórvány-konferencia előadói a brassói születésű Kalmár Ferenc, "Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért" felelős miniszteri biztosa és a szintén brassói születésű Kovács Lehel, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) országos elnöke, továbbá Toró Tamás brassói önkormányzati képviselő voltak. A miniszteri biztos úr előadásában kitért Magyarország környező országokat illető, a magyar nemzeti kisebbségeket érintő politikájára, szólt a magyar közép- és felsőfokú oktatást ellehetetleníteni szándékozó új törvénytervezetről Ukrajnában, s a lehetséges válaszlépésekről Magyarország részéről. Mondanivalójának fő üzenete az volt, hogy a magyar nemzet világnemzet, s ma már a magyar kormány nem azt várja, hogy a külhoni magyar szervezetek keressék a kapcsolatot az anyaországgal, hanem az anyaország kutatja fel, s keresi a kapcsolódást a kinti közösségekkel, amely egy sor új lehetőséget rejt magában. Végül kiemelte, hogy a szórványt különböző eszközökkel, programokkal, támogatásokkal próbálja erősíteni a magyar kormány.
Kovács Lehel rámutatott, hogy a dél-erdélyi régió nagyon fontos szórványát képezi a magyarságnak. Szólt arról, hogy a nemzet határa tulajdonképpen a szórvány, ahol természetes kölcsönhatások lépnek fel a nemzet szélén. Amennyiben a szórvány erős, az egész nemzet erős lesz tőle, s főként itt fedezhető fel Magyarországnak nagy szerepe. Megjegyezte, hogy a szórványban vannak olyan folyamatok, amelyek külsőleg befolyásolhatóak, s ezt teszi a magyar kormány is, többek között pályázatok, kulturális és gazdasági projektek által. A szórványban azonban vannak belső tényezők is, amelyekre a kormányzatnak nincs elsődleges hatása, azok főleg az ott élőktől függenek. Ilyen belső tényezők a népességi fogyás, az elvándorlás és a vegyes házasságok, amelyek oda vezethetnek, hogy a szórványok gyengülnek, egyes esetekben akár teljesen fel is számolódnak. Itt elsősorban világos stratégiára és gyorsan kivitelezett reakciókra van szükség, ugyanis a szórványban zajló kedvezőtlen folyamatok gyors lefolyásúak és visszafordíthatatlanok. Elsősorban a szórványközösség iskolái és egyházai azok az intézmények, amelyek a népességfogyást megsínylik, és a megszűnés határára sodródnak. Ez az, amelyet indirekt módon megállítani hivatottak a magyar kormány által támogatott programok (bölcsőde-program, nagycsaládosok megsegítése stb.).
Kovács Lehel elmondta, hogy a dél-erdélyi régiót annak sajátságos történelmi és néprajzi okainál fogva ún. hármas pillérre kellene felépíteni. Az első pillér Brassó, mint központ, a második pillér a barcasági magyarság (hétfalusi csángók), illetve az egykori Udvarhelyszékhez tartozó területek Kőhalom központtal. E három központ körül rajzolódik ki az iskolahálózat, és az iskolák közötti viszonyrendszer, amelynek fenntartása elsődleges feladat egy közös oktatási stratégia megfogalmazása és alkalmazása, illetve a civil szervezetek megerősítése által.
Toró Tamás önkormányzati képviselő a folytatásban beszélt arról, hogy Brassóban mi módon épül fel és fejlesztik tovább a magyar iskolarendszert és az egyes intézmények egymáshoz kapcsolódását, bölcsődétől kezdve az óvodákon keresztül a gimnáziumig, amelyben szerepet vállalnak a magyar egyházi intézmények is.
A hozzászólásokban szó volt arról, hogy nem elég létrehozni a közösségi tereket, a cél az, hogy azokat megtöltsék, s az embereket motiválják, hogy egymás rendezvényeinek látogatása magyar ügy, amellyel segíthetik az intézmények, hosszabb távon pedig a közösség fennmaradását.
Az előadók a korábbi évek gyakorlatából kiindulva megegyeztek, hogy a szórvány-konferenciát évente megrendezik, s reményüknek adtak hangot, hogy következő alkalommal a szórvány helyzetének elemzésekor javuló tendenciákról számolhatnak be.
