Őseink hagyatékát a gyermekek viszik tovább
Évtizedek óta tanulmányozom a visai táncokat, nótákat, szokásokat, a régi világot jellemző hagyományos paraszti életet, kultúrát. Nem idegenként érkeztem Visába, a falu lakóival, köztük a „nagy öregekkel” is régi barátságot ápolunk.
A több, mint 25 éves kapcsolatunknak köszönhetően elfogadtak, befogadtak és úgy érzem bíznak bennem. Bíznak abban, hogy az elképzelések megvalósulnak, örvendenének, ha a fiatalok tovább vinnék szüleik és nagyszüleik szellemi tudását és hagyatékát.
Tulajdonképpen a munkát már a PSP előtt két évvel elkezdtem. Havi rendszerességgel jártam Visába, ahol nem csak a fiatalokkal foglalkoztam, hanem az idős generációt is folyamatosan faggatom a régi időkről, táncaikról, énekeikről és szokásaikról.
A PSP nyújtotta lehetőség igazán nagy örömömre szolgál, mert a program és az én céljaim tökéletesen egybeesnek, ami tömören Visa, mint erdélyi szórvány település népi kultúrájának megőrzése, a fiatal generációnak való átadása és tovább éltetéseként írható le.
Visa (Románia, Kolozs megye, Mezőség) túlnyomó részben (90%) magyar ajkú, református vallású község, de néhány román és cigány nemzetiségű család is él itt. A hozzá legközelebb eső falvak mind román nemzetiségűek. A településnek megközelítőleg 570 lakosa van.
Feladataim és elképzeléseim megvalósítása alapos tervezéssel kezdődött. Az óvónéni és a tanítónéni segítségével megszervezett szülői értekezleten elmeséltem, hogy mi a Petőfi Sándor Program lényege, hogyan és milyen módon segíti a szórványban élő magyarság szülőföldön való boldogulását és helyben maradását, anyanyelvének és kultúrájának megtartását és továbbadását, s hogy én ösztöndíjasként miképpen tudom mindezt segíteni itt, Visában.
A szülők lelkesedése egyértelmű, gyermekeiket szívesen kísérik el a foglalkozásokra, s mivel azokon a szülők is végig jelen vannak, szemtanúi lehetnek a lépésről lépésre történő fejlődésnek. Nagy kérdés azonban, hogy a gyermekek érdeklődését fel lehet-e kelteni, egy a számukra már letűnt világ értékeire.
Éppen ezért hallatlan izgalommal és lelkesedéssel vetettem bele magamat e nemes küldetésbe. Megtörténtek az első foglalkozások, szépen fejlődik a kapcsolatunk gyermekekkel, s szülőkkel egyaránt. A gyermekek kifejezetten nagy érdeklődést tanúsítottak, ami kellő optimizmusra ad okot.
