Az íjgyártó régóta kacérkodott a gondolattal, hogy kimozdulna határontúlra is, de székely “meghívói” csak mint szél a szalmaszálat besöpörte némelyiket az udvarára, de aztán azzal a libbenéssel tova is tűntek az atyafiak, hozzáállásuk nem tudta megtartani őket Kassai szellemiségben. Élménybeszámoló egy rendkívüli tanítótól.
A lovasíjász elmondása szerint, számtalan megkeresés után most először fogadta el a meghívást egy erdélyi előadás-sorozatra, hogy arról beszéljen, amit 37 év alatt felépített: fegyelemről, hitről, a hagyomány erejéről, a józan paraszti ész eltűnéséről és arról a világról, ahol az ember még értette a természet nyelvét. Útjának apropóját az is adta, hogy megfogant a lovasíjászat Székelyföldön is. Saját elmondása szerint azért is érkezett, hogy hitet és erőt adjon a kisközösségeknek. Ebben a bomlott világban, véleménye szerint ez az egyetlen - egyéneket, családokat, közösségeket - megtartó forma.
Nem a múltba révedő nosztalgia, pedig a nézőtérről a kérdezés szekcióban kiderült, hogy lenne rá igény, hanem a 21. századi, fegyelmezett építkezés receptje hangzott el a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában, ahova barcasági barátaimmal mentünk meghallgatni a lovasíjászt. Meglehetősen szerény öltözetben nem lépett színpadra Kassai Lajos, hanem télikabátját a világot jelentő deszkákra dobta, két, árválkodó szénsavmentes víz mellé, és amennyire csak közvetlenül lehet egy embertől, kizárólag magázódva vágott bele mondanivalójába. Nem egy motivációs tréninget hallottunk, nem öntömjént, hanem egy olyan életutat, történetet, amely következetességgel van kikövezve.
Kassai Lajos: A lélek nem tollbamond, hanem sugall
Amikor a lovasíjászatot választottam, akkor én a szegénységet választottam. Gondoljanak csak bele, javában kommunizmus, én meg elkezdek íjakat készíteni, kiköltözöm az erdőre, mennyi esélye volt annak, hogy ebből karrier, megélhetés lesz?! Nulla, zéró! De hála a kérlelhetetlenségemnek és a Fennvaló segítségének, az utam elindult éppen arra, amelyre megszülettem - mondta a közönségnek Kassai Lajos a kezdéskor.
Kassai Lajos: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek
Kassai Lajos, a világhírű lovasíjász és iskolateremtő mester erdélyi látogatása során megtöltötte nemcsak szó szerint a teret, ahova belépett - nemcsak nézőkkel, hanem olyan vaskos gondolatokkal is, amelyek messze túlmutatnak a sport vagy a hagyományőrzés keretein. Láttam, ahogyan, mint kés a vajon, csusszantak át a lelkekbe a szavak, a Barcaságból érkezett barátaim számára az előadás több volt, mint puszta beszámoló: egyfajta szellemi iránytűt kaptunk mindnyájan a megmaradáshoz. Kassai Lajos nyilván nem íjjal és lóval érkezett a színpadra, hanem a szó erejével, és, bármilyen meglepő is, alig esett szó a szerszám/fegyver/sporteszköz készítéséről, annál inkább beszélt arról, hogy mi vitte erre az útra és mikor mit képvisel.
Ha arab világban vagyok, akkor kereszténynek érzem magam, Japánban meg európainak, ha elhagyom hazám határait, akkor egyből magyar leszek, otthon nincsenek és nem is kellenek cimkék, otthon nem is gondolkodom hovatartozásokon, otthon szimplán csak Kassai Lajos vagyok - mondta a sportember.
Masszív credó, megszívlelendő
Aki egy múltidéző nosztalgiázásra számított, annak csalódnia kellett. Kassai mester ugyanis nem a múlt hamuját őrzi, hanem a tüzet viszi tovább - méghozzá egy olyan modern, 21. századi rendszert felépítve, amely a világ bármely pontján megállja a helyét. Az előadás központi kérdései ezek voltak: hogyan válhat a hagyományból nemzeti önbecsülés és mérhető teljesítmény? Miként és mit tudunk ebből a tébolyult világból kimenekíteni a túlélésünk, boldogulásunk érdekében?
A Kassai-iskola alapfilozófiája egyetlen mondatban sűríthető össze: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.” Ez a gondolat különösen élesen rezonált a határontúli közönséggel. Kassai rávilágított, hogy a magyarságunk megélése nem merülhet ki a külsőségekben vagy a panaszkodásban. A lovasíjászat nála egy olyan önismereti út, ahol a hiba azonnal jelentkezik: ha nem vagy egyensúlyban önmagaddal, a nyílvessző nem talál célba, avagy te meg leesel a lóról.
Az előadás során a mester részletesen beszélt a fegyelemről. Nem a külső kényszer szülte drillről, hanem a belső igényességről. Arról a tartásról, amely képessé teszi az embert arra, hogy hajnali négykor is kimenjen a völgybe edzeni, vagy hogy egy életen át építsen valamit a semmiből. Ez a fajta „kérlelhetetlen következetesség” az, ami Kassai Lajost és az általa létrehozott völgyet világhírűvé tette. A modell pedig adaptálható: legyen szó gazdaságról, kultúráról vagy közösségszervezésről, a siker alapja a rend és a munka.
Kassai, akit nemrég avattak Kaposvár díszpolgárává, így vall magáról, hazaszeretetéről:
Én a Kelet - Nyugati tengelyen a Keletit, a népi urbánus vitában a népit képviselem. Van egy markáns filozófiám, nagyon szeretem a hazámat, de soha nem fordulok szembe azokkal, akik nem így gondolkodnak vagy éppenséggel éreznek, mint én. Fontosnak tartom a párbeszédet, és eddigi életem során azt tapasztalom, hogy bennünket sokkal több dolog köt össze, mint ami szétválaszt és jót tenne számunkra, a magyarság számára, ha leginkább azokra a dolgokra fókuszálnánk, amik összekötnek bennünket. Elhatároztam, hogy a külföldi barátaimat, lovasíjászokat beviszem egy körútra, megmutatom nekik a várost.
Kaposvári lévén, a várost csak a szemem sarkából figyeltem, csak azért mentem időközönként a városba, hogy ott valami hivatalosat elintézzek. Szóval bevittem ezeket az embereket, barátaimat a városba és én is turista szemmel néztem rá, de nem csak a saját szememmel szerettem volna látni, hanem azokéval is, akiket magammal vittem, vagy például egy szaud-arábiai szemével, aki a sivatagban él, egy élhetetlen közegben és ránéztem erre a csodálatos kis zöld városra az Ő szemével is.
A kínai barátom Vuhánból jött. Vuhán egy 12 milliós város, a Jangce két oldalán, hatalmas emeletes házakkal, állandó szmogban és ködben, szóval sokkal több lakosa van egyetlen városnak, mint egész Magyarországnak. És ránéztem Kaposvárra az ő szemével is, és életemben először, rendkívül büszke voltam erre a városra, hiszen tudtam, hogy ezek az emberek honnan jönnek és láttam a szemükben azt a csillogást, hogy ez nekük is mennyire tetszik. Én azt gondolom, hogyha ehhez nekem 50 évet kellett megérnem, akkor érdemes lenne ezzel a szemmel körbenézni kicsi, saját hazánkban is, mert csodálatos ez az ország!
A lovasíjászat és gyökerei
Kassai Lajos egy olyan világot idéz, amiben ember és természet szoros kapcsolatban áll egymással. Évtizedeken át építette a modern lovasíjászat rendszerét, amely ma a világ 18 országában tapadt meg, most megérkezett Székelyföldre is. Véleménye szerint a 21-ik századot azok fogják túlélni, akik képesek visszamenni a 19. századi életmódba. Mit is jelent ez? A Kassai-módszer nem csupán egy technika, hanem harcművészet és életforma egyszerre, amely megtanít figyelemre és összhangra ember, állat és természet között, ez a tudás, pedig a múlt hagyományait őrzi.
Tehát újra kell gondolnunk a kapcsolatunkat a természettel, vissza a gyökerekhez. A táplálék nem ez a fast food, a műanyagba csomagolt mocsok, hanem lehetőleg magad termelt élelmiszer vagy lokális és nem vegyszerezett étek.
A szórvány “lovasíjásza”
A Barcaságból érkezett hallgatóság számára az előadás üzenetei szinte fájdalmasan aktuálisak voltak. A szórványban élni ugyanis olyan, mint vágtázó lóról, elengedett szárral célozni: minden pillanatban koncentrálni kell, nincs helye a lanyhulásnak, mert a környezeti hatások azonnal kibillentik az embert. Kassai hangsúlyozta, hogy egy közösség csak akkor marad fenn, ha értéket teremt, és ha a tagjai között megvan a hierarchia és a kölcsönös tiszteleten alapuló rend.
Ahol nincs rend, ott nincs szabadság, csak káosz – fogalmazott. Ez a tétel a mi brassói mindennapjainkra is igaz. A szórványmagyar képviselet nem engedheti meg magának a belső bomlást és a kisstílű csatározásokat. Olyan vezetőkre és olyan fegyelmezett „csapatokra” van szükségünk, mint amilyeneket a Kassai-völgyben láthatunk: ahol mindenki tudja a dolgát, és ahol a cél - a megmaradás és az építkezés - szent és sérthetetlen.
A modernitás és az ősi ösztön
Az előadás egyik legizgalmasabb része az volt, amikor Kassai a technológia és az emberi ösztön viszonyáról beszélt. Nem elutasítja a modern világot, hanem eszközként használja azt a régi értékek átmentéséhez. Ez a tanulság a barcasági magyar rendezvények, a Magyar Napok vagy a kulturális intézményeink számára is fontos: a legmodernebb marketinget és technológiát kell használnunk ahhoz, hogy az ősi, magyar tartalmat eljuttassuk a következő generációhoz.
A mester beszélt az építkezés erejéről is: arról, hogy ha egy ember vagy egy közösség elindul egy úton, és nem hagyja magát eltéríteni, akkor a világ is kénytelen lesz tudomást venni róla. A Kassai-völgy ma már turisztikai és sportdiplomáciai tényező.
Brassó magyar közösségének is ez az útja: megkerülhetetlen minőséget kell teremtenünk a kultúrában, az oktatásban és a gazdaságban egyaránt. Kilépve a csíki éjszakába, láthattuk: a kisebbségi sors nem mentség a középszerűségre. Ellenkezőleg: a kisebbségi lét kötelez a kiválóságra.
