Nagymoha is egy ilyen, nehezen megközelíthető, majdnem színmagyar település a Zsiberki járásban (Brassó megye). Nyelvsziget, zsákfalu, távol a magyarlakta vidékektől, Kőhalomtól mintegy 30 km-re, dél-nyugatra. A magyar nyelv állapota, főleg a szórványhelyzethez viszonyítva nagyon jó, működik magyar iskola, erős az egyházközösség. Elzártsága ellenére életképes közösség lakja, a környék más, hasonló helyzetű falvaihoz képest (Kóbor, Halmágy) a lakosság kitölti a generációkat, nincs közvetlen veszélye az elöregedésnek. A környező települések hajdan szász, manapság már román és cigány etnikumúak.
A Petőfi Sándor Program első munkaévében a kőhalmi fogadó szervezeten keresztül több dél-erdélyi szórványszigetre eljutott, így Nagymohába is. A szelíd dombok között meghúzódó faluban a hagyományos faluközösség felbomlása nem ment végbe, így élő hagyományokkal, közösségi élettel találkozunk, melyben nagy szerepe van a kiváló lelkészi szolgálatnak. A Székelyföldről származó lelkészházaspár Nagy Csaba és felesége Nagy Veress Hajnal, egy évtizede fejti ki áldozatos, lelkiismeretes tevékenységét. Különösen nagy gondot fordítanak a gyermekfoglalkozásokra, de a közösségi élet minden színterén megjelenik építő munkájuk. Mivel a községközpont Zsiberken van, és a templom dombja is a falu széli magaslatról áll őrt, így a falu valódi központja a parókia és az újonnan felépült gyülekezeti terem. Gyermekek délutáni nyüzsgésétől gyakran hangos udvaron a kapu nyitva áll a sokféle ügyekben betérők előtt. A néptáncfoglalkozások és egyéb más alkalmakat követően, mi (Petőfi Programosok) is gyakran részesültünk a házaspár vendégszeretetében, és sokszor volt alkalmunk a nagymohai mindennapok felől tudakozódni tőlük:
A falu természeti adottságai, kulturális múltja milyen jellegzetességeket alakított ki napjainkra?
Nagymoha mind földrajzilag, mind etnikailag elszigetelt település, és ez meghatározza a 300 lelkes református gyülekezet életét is. Ennek az elszigeteltségnek azonban legalább annyi előnye van, mint amennyi hátránya. A falu elrománosodott szász falvak gyűrűjében található, és viszonylag nehezen megközelíthető. Ez szinte teljesen megakadályozta, vagy legalábbis erőteljesen gátolta a 90%-ban magyar többségű település lakossága körében a nyelvi vagy nemzetiségi asszimilációt. Ez inkább a faluból román többségű településre költöző család esetében érhető tetten, ahol nincs lehetőség a gyerekeket magyar iskolába járatni. Illetve néhány család esetében, akik vegyes házasságban élnek.
Nagymohában milyen egyedi jellemvonásai vannak a lelkészi szolgálatnak?
A lelkipásztori szolgálat igencsak sokrétű feladat ebben a közösségben. Igyekszünk biztosítani a gyülekezet minden rétege számára a gyülekezeti életben való aktív részvételt. A gyermekek óvodás koruktól kezdve járnak a gyülekezeti vallásórára, egy szombati vallásórán átlag 35-40 gyermek vesz részt. A gyülekezetben 15-20 tagú ifjúsági csoport működik, a szombati ifjúsági bibliaórákon túl évente ifjúsági táborokban, fesztiválokon, bibliaismereti vetélkedőkön vesznek részt a fiatalok. Hetente tartunk nőszövetségi bibliaórát, illetve időszakosan női kórus, és férfi dalárda is működik. Vasárnaponként délelőtt és délután tartunk istentiszteletet.
E rendszeres, illetve alkalmi egyházi szolgálatok, és gyülekezeti alkalmak fenntartásán és elvégzésén túl igencsak nagy feladat az egyházközség épületeinek felújítása – templom, parókia –, mely folyamatosan történik az anyagiak függvényében, illetve igyekszünk megfelelő infrastruktúrát kiépíteni a gyülekezeti és egyéb tevékenységek számára. Az egyházközség XVII. századi műemlék temploma télen kifűtetlen, és mivel egy magas dombon fekszik, ilyenkor főleg az idősek számára nehezen megközelíthető. Sok esztendőn keresztül emiatt, főleg téli időszakban, a gyülekezeti tevékenységek (istentiszteletek, bibliaórák, vallásórák, kóruspróbák, szeretetvendégségek) a parókia egyik szobájában folytak, ezért szükségessé vált egy új gyülekezeti ház létrehozása, mely félkész állapotban van, a külső és belső munkálatok folyamatban vannak. Az építési-javítási munkálatokat többnyire közmunkával végeztük, a gyülekezet hozzáállása e tekintetben példaértékű.
E feladatokon kívül kényszerűségből fel kell vállalnia sokszor olyan tevékenységeket is, amelyek bár nem a szó szoros értelmében vett egyházi szolgálatok, de kulturális és szociális értelemben a faluközösség javát, és előmenetelét szolgálják.
Lehetőségeink szerint segítséget nyújtottunk azok számára, akik kérelmet akartak benyújtani a magyar állampolgárság elnyeréséért. A gyülekezetből így eddig összesen 167-en nyerték el a magyar állampolgárságot az egyszerűsített honosítási eljárás során.
Öt éve kezdeményezésünkre testvértelepülési kapcsolatot alakítottunk ki, és ápolunk jelenleg is a magyarországi Moha községgel.
A nagymohai magyar közösségnek milyen kapcsolata van a tömbmagyarsággal?
Sajnos szinte semmilyen. Bár Székelyudvarhely 75, Székelykeresztúr 80 kilométerre található, így e városok közelebb vannak, mint a 100 kilométerre levő Brassó, a falu mégis inkább ez utóbbi nagyváros vonzáskörében él. Ennek oka az is, hogy a falu közigazgatásilag Brassó megyéhez tartozik, és a Nagy-Homoród mentén át Székelyudvarhelyre vezető út hosszú ideig szinte járhatatlan volt, és erről a vidékről máig sincs megfelelő, menetrend szerinti közlekedési lehetőség Székelyföld felé.
Milyenek az esélyei a falunak, hogy megőrizze a hosszú időkön át kialakult felekezeti és nemzeti identitását?
A felekezeti és nemzetiségi identitás megőrzésében nagy szerepe van az egyháznak, és a magyar iskolának. Emberileg nézve e kettő fennmaradása biztosítja a magyarság megmaradását is.
Nagymohában elemi iskola működik, ahol az óvodában illetve a két összevont osztályban (I-II, illetve III-IV. osztály) tanulnak a gyermekek. A nagyobbaknak ötödik osztálytól kezdődően, a 30 kilométerre levő Kőhalomban van lehetősége anyanyelvű oktatásban részt venni. Kilencedik osztálytól többnyire szintén a kőhalmi középiskolában tanulnak tovább a fiatalok. Itt csak elektrotechnikai szakprofilú osztályban van lehetőség magyar nyelven tanulni az anyanyelvű oktatást választó nagymohai fiatalnak. Ha Kőhalomban IX. osztálytól nem három-négy elektrotechnika szaktárgyat kellene tanulniuk, ráadásul román nyelven, hanem mondjuk valamilyen humán profilú osztályba mehetnének a magyar fiatalok, talán az ilyen beállítottságú diákok is jobban megtalálnák a számításaikat. Az utóbbi években érettségizett fiatalok közül többen végeznek főiskolát vagy egyetemet, többnyire magyar nyelven.
Románia szerte nagy társadalmi problémát okoz az elvándorlás, kivándorlás. A helyi közösséget milyen mértékben érinti ez a kérdés?
A faluközösségre jelenleg nem annyira jellemző az elvándorlás, és más szórványtelepülésekkel ellentétben nem is nevezhető elöregedettnek: sok fiatal, két-három gyermeket is vállaló család is él a faluban. Az emberek gazdálkodásból, főleg szarvasmarhatartásból élnek, annak ellenére hogy ez a megélhetési forma is egyre nehezebb. A munkahely miatt többen ingáznak valamelyik szomszédos településre, többnyire Kőhalomba és Fogarasra. Néhány család be is költözött e városokba, de ők sem adják fel itteni életüket, hétvégenként hazatérnek, kapcsolatukat tartják az egyházzal, gyermekeik részt vesznek a vallásórákon és az egyéb egyházi tevékenységeken.
Jó lenne azonban, ha a magyar nyelvű főiskolát vagy egyetemet végzett fiatalok egy része haza térhetne, és helyben vagy legalább a két nagyobb közeli városban, Kőhalomban vagy Fogarason szakterületükön munkát találnának. Leginkább ők kényszerülnek elvándorlásra, hazatérésük igen jó hatással lenne a faluközösség jövőjére nézve.
Milyen jellegű segítségre lenne leginkább szüksége a falunak ennek érdekében?
Bár a falu rendkívül elszigetelt, és az infrastrukturális fejlődésben is elmaradott, mégis elsősorban nem anyagi, hanem lelki-szellemi segítségre van szükség. Valami olyanra, amilyen a Petőfi Sándor Program által megvalósult tevékenységekben megmutatkozott.
Bár a faluközösség még viszonylag jól tartja magát, ami a magyar önazonosság megőrzését jelenti, e tekintetben mégsem lehetünk elbizakodottak, különösen azért nem, mert időnként búvópatakként feltörnek a lassú, de biztos asszimiláció előjelei: a többség rituális szokásainak átvételében, a nyelvromlásban, és sajnos abban is, hogy ritkán, de előfordul, hogy a „jobb érvényesülés” okán a szülők román iskolába íratják be gyermeküket.
A gyermekek és fiatalok rendkívül nyitottak és érdeklődőek, de a magyar történelem, kultúra és hagyományvilág területén ismeretvilágukban elég sok a fehér folt. Ennek oka az is, hogy az iskolai oktatás sajnos nemigen fedi le ezeket a területeket, és ezeknek a gyermekeknek a szülei, sőt nagyszülei is többnyire kénytelenek voltak román iskolában tanulni, így otthonról sem mindig elsajátíthatóak az ilyen jellegű ismeretek.
Ezért volt rendkívüli ajándék számunkra a Petőfi Sándor Program keretében végzett tevékenység. Örülünk, hogy kérésünk meghallgatásra talált, és végre magyar néptáncot, népdalt tanulhattak gyermekek, fiatalok, sőt a felnőttek is.
Nemcsak erőnket, de képességünket is gyakran meghaladja mindaz, amire szükség lenne a falu kulturális, és közösségi életének szervezése terén. A magyar identitás őrzésében, és e tekintetben pozitív jövőszemlélet kialakításában nagy segítség lenne, ha sikerülne kapcsolópontokat kialakítani a tömbmagyarsággal, hogy a falu elszigeteltségében is élje meg, hogy tartozik valahová, hogy pl. székelyföldi faluközösségek megismerése, és a velük való kapcsolattartás által, mintákat, követendő példákat lásson maga előtt, ami egy-egy magyar közösség önszerveződését, hagyományaihoz, nemzeti önazonosságához való ragaszkodását illeti.
Az is fontos lenne, ha a faluból valamikor elszármazottak több figyelemmel, gondoskodással és féltéssel fordulnának a szülőfalu felé. Ezt próbáljuk munkálni azáltal, hogy évente megszervezzük a 25, illetve 50 évvel azelőtt konfirmáltak találkozóját, és erre meghívjuk a faluból régen elköltözött, sok esetben a közösséggel kapcsolatot elveszítő valamikori nagymohaiakat is.
Nagymoha, 2016. március.
