Szőlőáldás és vesszővágás Horvátország magyarlakta területein
A hagyománytisztelő boros gazdák Szent Vincét a bor védőszentjének, neve napját pedig termésjósló ünnepnapnak tartják. Az ehhez kötődő hagyomány egyértelműen a Drávaszögből terjedt el a magyar nyelvterületekre, többek között a Villányi borvidékre is. A szőlősgazdák a Vince-nap időjárásából és a lemetszett vesszők állapotából jósolják meg a szüret várható hozamát. A vesszőket üvegbe, melegbe teszik, s várják, hogy kihajtson. Ha sok rügy hajt ki, akkor bőségesen lesz bor, ha nem, akkor gyenge termés várható.
A szőlő négy sarkát borral vagy szenteltvízzel öntözik meg. A biztonság kedvéért még babonás fortélyokat is bevetnek, például a szőlőtőkék közé kolbászt, szalonnát kötöznek, ezzel ösztönözve a szőlőfürtöket a növekedésre.
Január 22-e Vince napja, az év első boros ünnepe, melyet sok drávaszögi borász életben tart főleg a borok kóstolására szorítkozva, de ma már azokon a tájakon és közösségekben is átvették a „vincézés“ hagyományát, amelyekre a szőlészet nem jellemző. A legáltalánosabb a pincejárás, a borászok egyik pincéből a másikba járva kóstolják egymás borait, és áldomást mondanak, énekelnek a jó termésért.
Több horvátországi magyar egyesület (Sepse, Csúza, Vörösmart, Hegyalja, Dályhegy, Vukovár) is szervezett összejövetelt székháza udvarában, melyek a tőkék megáldása, metszése után nyárson sütéssel, borozással, társalgással teltek.
A Vukovári Magyarok Egyesülete szokásához híven székházában fogadta a vendégeket egyben a magyar kultúra napi ünnepi műsorra és az azt követő Vince-napi nyárson sütésre, borkóstolóra. Az egyesület házának kertjében található néhány szőlőtőke, melyet az egyesület tagjai odaadóan gondoznak, csapatmunkában metszenek, és a szüretből is mindannyian kiveszik a részüket. Szőlővessző-szentelés is volt, majd a pattogó tűz és magyar zene mellett, jó hangulatban ünnepelt a társaság.
