Vargyas Ildikó - hajdani Petőfi Sándor Program ösztöndíjas - kiállítása Szabadkán
December hónap elején a Népkör Oláh Sándor Körgalériájában nyílt kiállítása a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasának, Vargyas Ildikó erdélyi képzőművésznek.
Virágos keresztúton
Ezt a címet kapta a kiállítás, melyben – harmincnál is több, – a Kárpát-medence különböző tájegységeinek jellegzetes népi motívumkincsével díszített keresztje tekinthető meg. Az alkotó mestere, Balázs József gyergyóalfalvi festőművész egyszer úgy fogalmazott, hogy ezek a fekete fa alapba helyezett kerámiák olyan érzést keltenek, mintha egy kápolnát látnánk, valamelyik hegy ormán.
gyergyói, hajdúsági és csíki kereszt
Maga a művésznő így vallott alkotásairól:
„Saját keresztutat alkottam, melynek kiindulási pontja szülőföldem Székelyföld. Kutatásaim közben végigjárva a szűkebb és tágabb szülőföldemet keresve a legrégebbi hímzésmintákat, faragásokat, a közösséghez köthető legősibb motívumot. Munkám során igyekeztem megragadni a népművészet leginkább arra a tájra jellemző, és súlyozottan ahhoz a területhez köthető ábrázolásmódbeli hagyatékát. Az adott motívumkincs felhasználásával, de a művészi szabadság lehetőségével élve alkottam meg a keresztek formáját és az őket díszítő kompozíciókat.
A keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a jele. A kereszt egy sor dologra emlékezteti az embert és ezek mindegyike létezett már jóval a kereszténység megjelenése előtt. Tehát keresztet használva egy ősi ábrázolási hagyományt követünk, ami gyakorlatilag egyidős magával az emberiséggel.
Amikor az általam készített keresztekre gondolok, mindig a kitárt karú, Isten felé forduló teremtmény, az ember jelenik meg a szemem előtt. A hálával eltöltött létező ki maga is a természet része, aki a teremtés, az élet, a szépség, a nagyság csodája előtt önkéntelenül is kitárt karral fordul a Teremtő felé, virágba öltözteti a lelkét és szépségbe lényegül.”
pálos, bardócszéki és erdélyi szász kereszt
A Gondviselő örökké tartó hívó szava
A megnyitó egy kalotaszegi népdalcsokorral vette kezdetét, majd Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke osztotta meg gondolatait a kiállítás kapcsán a szép számban megjelent érdeklődő előtt:
„A hazatalálás, a szentlélek erejének kiáradása, amiként ezekben a picinyke keresztekben ott lüktet a szeplőtelen fogantatás szent csodája, az ígért eljövetel, de ott lüktet a megtörettetés s feltámadás, az ostya, a test felmagasztalódása, az ima és a hálaadás ereje, a Gondviselő örökkön-örökké tartó hívó szava és kegyelme, felénk fordulása, a szent ház, a szent foglalat és a szent kereszt, az istállócska • a döngölt föld • a fénytörés – a kiáradás: amely bár misztérium, de igazából: igazán és igaz: teljesség!”
A kiállítást Mezei Erzsébet – Székelykevéről elszármazott – zentai képzőművész nyitotta meg, melyet egy pohár forralt bor melletti jóízű beszélgetések és igaz emberi találkozások követtek, ami a kiállítás számára új lehetséges vajdasági helyszínek lehetőségét és más közös munkák esélyét villantotta fel.
Zárszó gyanánt
A Délvidéken szolgálatot teljesítő Petőfi programos ösztöndíjasok – a mentoraik mellett – két ernyőszervezet, a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség gondoskodó figyelme mellett végezhetik munkájukat. Különleges öröm, hogy ez utóbbi segítségével egy olyan kiállítást hozhattunk el erre a vidékre, amely újfent bizonyította: bár minden tájegységünknek megvan ugyan a maga sajátossága, jellegzetessége, kultúránk mégis mindenhol érthető, egységes és örök a Kárpát-medencében. Mindezt annak a székelyföldi képzőművész alkotásainak segítségével, aki két alkalommal – a kárpátaljai Aknaszlatinán és az erdélyi Válaszúton – egykor maga is a Petőfi Sándor Program résztvevője volt.
