Szeptember eleje óta ‒ mikor megérkeztünk a Felvidékre ‒, ez volt az első alkalom, amikor nagyobb számban sikerült összegyűlnünk. A Csemadok szenci üdülőjében, szálláshelyünkön, a két nap folyamán maratoni beszélgetéseket folytattunk összegyűlt élményeinkről és kérdéseinkről. Arról, ahogyan az ember egy addig ismeretlen kultúra és közösség részese lesz, és megpróbálja átlátni, hogy hová is érkezett. Ez nehéz feladat. Ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket, olyan kulturális jeleket és összefüggéseket kell megértenünk, melyek komoly társadalomtudományi kutatások éveken átnyúló témái is lehetnének.
A program általános irányelvei és céljai mindig az adott terület adottságaihoz igazodva alakulnak, kapnak sajátos és egyéni formát, ezért mindegyikünk más karakterű munkát végez. Van, aki iskolában oktat, van, aki kiállításokat szervez, újságot ír, kutat, más értéktárat bővít, néptáncot oktat, grafikusi munkát végez, vagy akár versíró pályázatot szervez. Egymást hallgatva leginkább a feladatok és megoldások sokszínűsége volt meglepő. Egyik társunk megfogalmazása szerint olyanok vagyunk, mint egy svájci bicska, mely a helyi közösség igényeihez igazodva mindig más és más területeken igyekszik hatékony segítő társsá válni.
Magyarország Pozsonyi Nagykövetségén Szabó József helyettes nagykövet és Kiss Balázs tanácsos fogadtak bennünket. Munkánk iránt érdeklődtek, illetve afelől, hogy mi magunk milyen problémákat érzékelünk kiküldetésünk helyszínein. A nagykövetségen a média részéről a Kossuth Rádió, az Új Szó és a Felvidék ma munkatársai is jelen voltak.
A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok pozsonyi országos irodájában Bárdos Gyula, a Szövetség elnöke és Görföl Jenő országos titkár fogadtak bennünket. Hangsúlyozták, hogy a fogadó szervezeteinknek fontos lehet az az új nézőpont, amit magunkkal hozunk, és feladataink közt kiemelték: tanuljunk sokat az itt megéltekből, és ha hazatérünk, otthoni leendő munkakörünkben is kövessük majd figyelemmel az itteni közösségek sorsát: építsünk további kapcsolatokat az anyaország és Felvidék közt, és tegyük feléjük láthatóvá az itteni közösségek munkáját.
A Csemadok központba épp velünk egy időben érkezett a Betlehemi Láng is, melyet a Cserkészszövetség küldötte hozott el.
