Jelenlegi hely

Keceli diákok látogattak Lupényba

/ Jeszenszky Melinda Teréz /
jeszenszky.melinda.terez képe
Lupény és Kecel tesvértelepülési kapcsolata példamutató és gyümölcsöző. Az elmúlt másfél esztendőben a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként szemtanúja lehettem annak, ahogy a két település közötti kapcsolat túllépett a hivatalos kereteken és igazi baráti együttműködéssé fejlődött. Gyakran látogatják egymást, és közös programokat szerveznek.
56-ra emlékeztünkA diákok és tanáraik kölcsönösen ajándékokkal lepték meg egymástA keceli diákok nevüket írták az általunk készített zászlócskákraA vendégek az ősi magyar játékot, a métát oktatták

Idén októberben, mint hagyományosan ebben az időszakban a keceli II. János Pál Katolikus Iskola és Óvoda 7. osztályos tanulói újra ellátogattak a dél-erdélyi végekre, Lupényba.

A Határtalanul Program pályázata, amely támogatja a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővítését, lehetővé tette számukra azt is, hogy a Rákóczi-emlékévhez kapcsolódva, egy kis kerülővel megtekintsék a nagy fejedelem nevéhez fűződő helyeket.

A keceli küldöttség idén sem érkezett üres kézzel, édességekkel megrakott csomagokkal, és tarsolyukban egy számunkra ismeretlen ősi magyar játék oktatási szándékával érkeztek az iskolába.

A köszöntést követően a házigazdák bemutatták az oktatási intézményüket, a tanárok kölcsönös tapasztalatcserét tartottak. A nap fénypontja az ősi magyar játék, a méta bemutatása és elsajátítása volt. Öröm volt látni, miként életre kel az ősi magyar játék, amelyet mi felnőttek is zömmel Jókai Mór regényeiből ismertünk.

A lupényi magyar pedagógusok és tanulók is készültek meglepetésekkel. Pár nappal korábban megemlékező ünnepséget tartottunk az iskolában az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából. Ez alkalommal a vendégeknek is készítettünk nemzeti színű zászlócskákat, azzal a szándékkal, hogy arra ők maguk írják rá nevüket. Ezeket kitűzték arra a koszorúra, amelyet mi magunk készítettünk.

Idén a diákok által készített 56’-os koszorún szerepel mindkét település néhány tanulójának neve is. Ezt a koszorút a katolikus templom udvarának kopjafája elé helyeztük el.

A búcsú, mint minden esztendőben az újbóli viszontlátás reményében telt. 

A küldöttséget ezután a helyi elöljárók látták vendégül, majd felkeresték a híres nevezetes Boli-barlangot.