A Gloria Victis eseményen idén több mint 2500 Kárpát-medencei diákkal együtt vettek részt az iskola diákjai a Rákóczi Szövetség meghívása révén. Az október 22-i kiránduláson a diákok színes programokon vehettek részt – köztük a Műegyetemi emlékünnepség és az ünnepséget követő, a Műegyetem épületétől a Bem térig tartó fáklyás felvonulás is. A diákok és a tanárok is szívükben a szabadság lángjával tértek haza Felvidékre, Lévára.
Lévai Czeglédisek a fáklyás felvonuláson
Az 1956-os forradalomról és a szabadságharcosokról emlékeztek meg Ipolyságon is. Október 23-án délután 16:00 órai kezdettel a Megbékélés kapujánál gyűltek össze az ünneplő magyarok. Az ünnepség Sajó Sándor: Magyarnak lenni című versével kezdődött, melyet a Pongrácz Lajos Alapiskola diákja szavalt el. A szavalat mellett a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola diákja énekkel emlékezett meg a forradalom hőseiről. Az ünnepség végén a résztvevők közösen helyezték el a Megbékélés kapujánál a virágaikat- ezzel is a hősök előtt tisztelegve.
Az október 23-i ünnepség ezzel nem ért véget, 17:00 órától Csete Örs fotográfus tartott előadást Ötvenhatosok és a forradalom külföldi barátai címmel.
„Mások bélyeget gyűjtenek vagy országokat - bakancslistájukat valósítják meg-, én 56-osokat gyűjtök”
Csete Örs előadás közben
- kezdte beszédét Csete Örs, aki lebilincselő előadásában nemcsak az 1956-os szabadságharcosok emlékfoszlányait idézte fel, hanem a forradalom több külföldi barátjáról is mesélt – így ismertük meg Einojuhani Rautavaarat, aki finn zeneszerző volt. Első operája A bánya címet viseli, amelyet az 1956-os magyarországi események inspiráltak: „bányaomlás következtében a föld alatt rekedt munkások történetén keresztül mesél a diktatúra ellen lázadó közösségről”. Ennek az ősbemutatója volt október 22-én Budapesten, az operában. Megismerhettük több lengyel barátunkat is, akik véradással is segítették az 1956-os forradalmat is, amelyet népünk a magyar szabadságért harcolt.
Október 24-én, hétfőn a Czeglédi Péter Református Gimnáziumban az áhítat keretében is felidéztük a szabadságharc főbb történéseit - a 12 nap szabadságot -, amikor a tíz millió magyar szíve egyszerre dobbant. Közösen emlékeztünk a hősökre, akik kivívták a magyar szabadságot.
„ Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak” Köszönjük 56 hőseinek!
