Júniusban Komáromban részt vettünk a felvidék legjelentősebb színházi szemléjén, a Jókai Napokon, ahol felejthetetlen napokat töltöttünk el. Egyrészt mert a közös munka nagyon termékenynek bizonyult, rengeteg ötlet született a próbák során, másrészt emberileg is nagyon sokat gyarapodtam általuk és remélem ők is így vélekednek a velem való közösségről.
Ennek eredményeként az előadásunk nagy sikert aratott: mi hoztuk el a fesztivál Nívódíját, ezen kívül mentorom, Szvorák Zsuzsa rendezőként és a dramaturgiai munkáért díjat kapott, az egyik szereplő diák, Balog István az alakításáért szintén különdíjat, én pedig a színpadi zenéért lettem különdíjjal jutalmazva! Hatalmas öröm volt mindannyiunk számára ezt a sikert megélni, a munkánk gyümölcsét aratni.
Ugyanezzel az előadással folytattuk az évet, így ősszel a Füleki Színházi Fesztiválon is bemutathattuk a hazai közönségnek, a visszajelzés a taps és telt házas előadás volt.
November közepén útra kelünk Szepsibe, ahol ekkor rendezték az Egressy Béni Színjátszó Fesztivált, de mivel mi már Komáromban minden jelentős díjat elnyerünk, így vendégelőadásként szerepeltünk kétszer is. Egyszer Szepsiben a helyi kultúrházban, a gimnazisták előtt, majd másnap Buzitán, ahol szintén nagy közönség előtt játszhattunk.
Nagyon nagy élmény ebben az alkotó munkában részt venni, a gyerekekkel együtt dolgozni, meglátni azt, hogy ők maguk a tudásbázis, figyelemmel követni, hogy a tudás miképpen képeződik le - sokszor nem úgy, ahogy mi pedagógusok terveztük, hanem sokkal érdekesebben, gazdagabban, frissességgel megtöltve.
Hatalmas ajándék ezeket a gyerekeket megismerni, és hogy bizalmukba vettek, számítanak rám, a véleményemre, a gondolataimra. Sokszor azt éltem meg ezekkel a fiatal felnőttekkel, hogy nem az iskolában adhatom a legtöbbet, hanem egy legváratlanabb helyzetben kialakult beszélgetés során akár. Az hogy tisztelik amit képviselek, látják, hogy hittel teszem, és tiszta szándékkal, szeretettel fordulok hozzájuk - vágyják megismerni a világomat, és én az övéket, amin keresztül együtt gyarapodhatunk lélekben.
