Én az órákra mindig hoztam hangszert, így jutott eszükbe hogy szívesen megtanulnának gitározni, hegedülni, furulyázni…
Akkor egy délután nekiláttunk. Innen-onnan mindenki szerezett magának hangszert, majd 2015. novemberében elkezdődtek a gitárórák. Ezt a szülők nagy örömmel fogadták, ami hatására elkezdtek szaporodni a gitárok, és lassan egyre több gyerek kapcsolódott be a zeneoktatásba. Akkora volt a lendület, hogy egy hónap múlva már fel is léptünk az iskolai Karácsonyi műsoron. Persze nagy sikerünk volt, és ekkor határoztuk el, hogy a magunk örömén túl a közösség szolgálatába is szánjuk állítani ezt a formációt.
Így következtek a rendszeres hetenkénti próbák, majd a fellépések. Március 15-én már önálló műsorral léptünk fel a Katolikus templomban, a Mocsáry Lajos Alapiskolában és a Gimnáziumban. Áprilisban a Tompa Mihály Verséneklő Versenyen is elindultunk, ahol dicséretben részesültünk, és ezüst sávos minősítést kaptunk. Ami csodálatos élmény volt, és nem maga a verseny, hanem hogy miután lejátszottunk a színpadon, kimentünk a főtérre, és örömzenéltünk, énekeltünk, táncoltunk, muzsikáltunk a városnak.
Innentől fogva már szinte minden városi kulturális rendezvényen megjelentünk.
Ami külön érdekessége a csoportnak, hogy nemcsak zenében tehetségesek a gyerekek ( mert az meg kell említenem, hogy 11 és 13 év közötti gyerekekkel kezdtem a munkát) hanem versírásban is. Így alakult, hogy igazából egyből saját zenei profilunk alakult ki, mivel mind a verseket, mind pedig a zenét a gyerekekkel együtt szerezzük, írjuk, alkotótársaim a folyamatban. Így az ő gondolataik is megnyilvánulhatnak, sajátjuknak érzik a zenét, így még kedvesebb nekik ez a közös munka.
A gitár mellett zongora, fuvola, furulya, hegedű, kahon, és cselló is van, valamennyit én tanítom.
Az elmúlt év alatt több összpontosító alkalmat is tartottunk a Magyar Közösségi Házban, egész nap zenéltünk, énekeltünk, én főztem rájuk, sőt, alkalomadtán ott is aludtunk együtt.
Tavasszal a Magyar Költészet napján az egész városra kiterjedő zenélős akciót tartottunk.
Külön kiemelném, hogy a Gimnázium a körzetben az a hely, ahol tulajdonképpen értelmiségi képzés folyik. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a gyerekek már ekkor tanuljanak meg feladatot vállalni a közösségükben, megéljék a kultúrájukat személyes kapcsolódással.
Erre eszköz ez a zenekar.
Ugyanis nemcsak fellépéseket vállalunk, hanem szolgálatot is.
Így több alkalommal is zenéltünk a Katolikus templomban, az alapiskolákban és óvodákban tartottunk rendhagyó zeneórát - a tanítványaim szinte velük egyidős diákoknak mutatták be a hangszereiket - a környékbeli falvakban élő gyerekeknek játszottunk sok-sok szép muzsikát. Emellett az Andvent idejében elmentünk a füleki gyermekotthon gyermekeinek zenélni, zenés áhitatot tartani.
Advent első vasárnapján a Gimnázium előtt hatalmas adventi koszorún gyújtottuk meg az első gyertyát, amihez mi szolgáltattuk a zenei szolgálatot. Ezután elmentünk a helyi gyermekotthonba, ahol csodálatos délutánt töltöttünk az ott lakó gyerekekkel, amire egyébként a tanítványaim önként vállalkoztak, hogy örömmel jönnek és teljesen átszellemült arccal jöttek onnan el, megtelt a lelkük az adni akarás és tudás szépségeivel - hogy meglátták azt, hogy hiába gyerekek, de ők is tehetnek rengeteg mindent szeretettel egymásért.
Ezt azért tartom fontosnak, hogy meglássák ők is: az értelmiségi nem ott kezdődik, hogy valakinek diplomája van, hanem hogy felelősséggel tud gondolkodni a közösségéről, felemelni az elesetteket, megtámogatni a szegényebbeket - és fontosnak tartom, hogy már ebben a korban ez kialakuljon, hiszen nem mindegy, hogy a jövő felvidéki értelmiség, jelentősebb pozíciókat elfoglaló emberei, pedagógusai miként viszonyulnak az itteni helyzethez, hogy teremtenek majd élhető világot maguk és közösségük számára.
A gyerekek írták, mondták a Broslevélről:
Ezt a csoportot zeneszerető és nyitott emberek alkotják. Egy broskenyér fáról kapta a dicső nevét, de ha kicsit alaposabban gondolkozunk angolul a bro’s level testvéri, fivéri szintet jelent.
A próbák mind nevetéssel, örömmel és nagy odafigyeléssel telnek. Mindenki a legtöbbet nyújtja, mert fontos számunkra a zene. Ugyan vannak olyan napjaink, melyeken nem tudjuk a maximumot nyújtani, de igyekszünk. Az egészben a legjobb, amikor a gitár feszes húrjai megpendülnek, olyankor átfut rajtam a hideg, és minden rossz gondolatom, érzésem eltűnik.
Persze ez mindenkinél más. Amennyiben különbözünk, úgyis tartunk össze. A fellépésekre sokat gyakorlunk, mindent megteszünk a sikerért. Nem izgulunk sokat, mert bármi is történik, nekünk ez csak szórakozás és móka.
A színpadon egymásra is koncentrálunk, és segítünk ha valakinek valami gondja van. Az első nagyobb megmérettetésünk a verséneklő fesztivál volt. Mikor megláttuk a színpadot a szívünk hevesebben vert. A színpadon rengeteg reflektor és hangszer volt. A fények gyönyörűek, ragyogóak és hitelesek voltak.
Az előadás rendkívül jól ment. Felmentünk a színpadra és mindennél felszabadultabbak voltunk. A közönség arcán a mosoly nagyon biztatónak bizonyult, és sikerült ellazulnunk. Továbbá élveztük amit csinálunk. Ez a csoport lassan már 1 éve tart. Mikor először találkoztunk nem hittem volna, hogy ilyen jó és összetartó csapat leszünk, de most már nincsenek bennem semmiféle kételyek. Örülök, hogy a részese lehetek ennek a társaságnak. / Csilla 12 éves - gitár, ének/
Számomra a Broslevél egy jó közösség, mert közelebb hozza az osztályokat, és jobban összekovácsolódunk. A hazai fellépések mellet több színpadot vagy utcát is megjártunk, mint például Tornaalja és főtere. / Dániel, 14 éves - hegedű/
A zene számomra nagyon fontos, mivel az èrzèseimet ezáltal fejezem ki.Viszont mióta járok a Broslevelbe ez segített nekem, ès bátorságot adott kibontakozni. A zenèből erőt merítek az èlethez, ès önmagam megismerèsèhez. / Zsanna 14 éves - ének, gitár, zeneszerzés/
A zene mindig ott van nekünk, ha szomorúak vagy épp boldogok vagyunk. Ha nem lenne a Broslevél, akkor nem tanulnék gitározni, nem foglalkoznék zenével, és üresebb lenne az életem ezáltal. Mindig jó a hangulat gitáron, vagy ha fellépni megyünk, és örülök, hogy ennek a részese lehetek. / Szilvia 14 éves - gitár, zeneszerzés/
A Bro's level nem csak egy sima zenés csoport. Annál sokkal több, hisz mindenki örömmel van ott a próbákon, ami nem a feszült hangulatról, hanem a jókedvtől híres. Az együttes nem profi, de pont azért van, hogy aki egy kicsit is többet érez a zene iránt, közénk tartozik. S hogy milyen a társaság? Ez Egyszerű. Vidám, vicces és mindenki pozitív. Talán ezért is szinte mindenki a második családjának tekinti. Tagjának lenni pedig felbecsülhetetlen érzés:) / Dalma 12 éves - gitár/
Nagy lehetőség volt számunka, hogy felléphettünk az idei Verséneklő Fesztiválon, profi zenészek között. Még eddig nem volt alkalmunk ilyen technikával dolgozni. Nagyon nagy élmény volt, és hatalmas tapsot kaptunk!
