Elevenen él még az emléke a csehországi kitelepítéseknek, és az ezt követő lakosságcserének Gömörben is, ahol a homogén magyar etnikai tömb megbontása céljából módos gazdaembereket, falusi papokat, tanítókat és családtagjaikat szemeltek ki az elhurcolásra. A deportálások a kemény téli fagyban is zajlottak 1947 februárjában, ingó és ingatlan vagyonaikból kiforgatván az áldozatokat egy batyuval a hátukon vagonírozták be.
Bevagonírozás
Ma is élnek tanúi ezeknek a 70 évvel ezelőtti vészterhes időknek, bár ha nem faggatják, nem szívesen beszélnek minderről. A fájdalom, amelyet egy földműves gazda érez, mikor ősei földjétől elszakítják, becsületes, kétkezi munkájával fölépítgetett vagyonából kiforgatják, nehéz elképzelni. Ha az erős hit nem segítette volna ezeket az embereket, talán túl sem élik. Sajnos még így is rengeteg áldozata akadt a történéseknek. Menekülés, szökés közben, vagy egyszerűen a megpróbáltatások terhe alatt sokan odalettek. Volt, aki önkézzel vetet véget az életének, volt, aki az idegen földön hasonlott meg, vált lelki ronccsá. Persze a legtöbb magyar, mint már annyiszor a történelmünkben ezeket a kínokat is túlélte, megpróbált helyt állni az új környezetben, nincstelenül, cselédként is.
Magyar menekülők a Dunán
Az újraformálódó Csehszlovákia állameszménye egy "tiszta" szláv nemzetállam, melybe a 3 millió német és az 1 millió magyar nem fért bele. Mivel az etnikai határok elég jól kirajzolódtak mind cseh, mind szlovák területen, viszonylag egyszerű lehetett volna a szláv nemzetállam megrajzolása. Azonban a területre igényt tartott a prágai vezetés, a "győztes" fölényével diktálva. A nagyhatalmak a német kérdés "megoldása" fölött szemet hunytak. Így mindenféle kegyetlenségek közepette hajtották át kezdetben szó szerint, aztán bevagonírozva a 3 milliós német kisebbség csaknem egészét a határon. Ez várt a magyarokra is, legalább is a cseh elképzelés szerint. Ehhez azonban a nagyhatalmak (a Szovjetuniót kivéve) nem járultak hozzá.
Csehszlovákia szétesése
A szlovák-magyar lakosságcsere ötlete Prágában ezután született meg, amelybe a magyar külügy nem akart belemenni. Erre válaszul, mintegy zsarolásként a csehszlovák hatóságok elkezdték a szlovákiai őshonos magyar lakosság a németektől kiüresedett csehországi Szudéta vidékre való széttelepítését, amelynek leállítása érdekében végül 1947.02.27-én aláírták a lakosságcsere egyezményt. Virágzó magyar közösségek kerültek úgymond lefejezésre ezáltal, mivel a kötelező érvényű kitelepítési felszólítást válogatva küldték ki a közösség előjárói részére. Helyükbe Magyarországi szlovákok gyengébb egzisztenciájú rétege érkezett nagy energiákat felemésztő cseh propaganda-hazugságoknak bedőlve, vagy a jobb élet reményében.
A lakosságcsere egyezmény aláírása (1947.02.27.) és annak szellemi "atyja", Edvard Benes
Tornalja vidékén alig akad olyan család, melyet közvetlenül, vagy közvetve ne érintett volna a kitelepítés valamelyik hulláma. Mégis, viszonylag ritkák a megemlékezések. Mintha az idősek már nem szeretnék ezzel, a mai ésszel felfoghatatlan tortúrával terhelni a gyermekeik, unokáik lelkét. Idén azonban mégis megszaporodtak ezek a megemlékezések. Gömörfalván, Hanván, Beretkén, Uzapanyiton, Felsővályban és persze Tornalján voltak és lesznek ilyen témájú események. Ma, április 12-én a tornaljai Kainczy Ferenc Alapiskolában rendhagyó történelemóra folyt, amely ezt a témakört dolgozta föl. A nyitott óra érdekessége az volt, hogy a "Határtalanul" program keretében látogatóba érkező putnoki iskolások a tornaljaiakkal együtt hallgatták meg az órát.
Rendhagyó történelem óra a tornaljai Kazinczy Ferenc Alapiskolában
Az esti, városi rendezvényen dokumentumfilmmel egybekötött történelmi előadást hallhattunk a CSEMADOK székházban, ahol az egykori eseményeket gyerekként átélők is jelen voltak, néhány eredeti dokumentummal és hiteles elbeszélésekkel gazdagítva a megemlékezést. Hanván, Tompa Mihály lelkipásztori szolgálatának és végső nyughelyének helyszínén virágvasárnapi istentisztelettel, templomi előadással és filmvetítéssel emlékeztek meg, és emléktáblát helyeztek el a templomban.
A kitelepítésre felszólító okirat
A harkácsi (ma Gömörfalva) eseménysorozatot több szomszédos falu érintettjeinek tiszteletére rendezték, és talán a legnagyobb számmal itt gyűltek össze az emberek. Koszorúzás a faluból kitelepítettek emlékművénél, folklórműsor, filmvetítés, előadás volt a program, valamint beszélgetés az események átélőivel. A rendezvényt nyitó szentmise prédikációjának csontig hatoló igazsága a felvidéki magyarok meghurcoltatását állította párhuzamba Pilinszky János gondolatával:
"Hogy megtörténhetett, az gyalázat. De hogy megtörtént, az szent!
