Anyák napi műsor Vízaknán
A 10 legszebb magyar szó között ott szerepel az anya, édesanya szó is. Egy melegséget, kedvességet sugalló szavunk, amit ha kimondunk, bármilyen idősek legyünk is megremeg a szívünk. Mindannyian hálás szívvel tekintünk édesanyánkra, arra az erős nőre, aki születésünktől kezdve élete minden napjának, minden percében lesi szavunkat, kérésünket. Ott áll mindig mellettünk támogatóan, türelmesen, odaadóan, feláldozóan és szeretettel teli. Az igazi édesanya mindenkor, minden helyzetben gyermeke mellett van, segíti és biztatja, keblére öleli és szereti. Az anyaság egy olyan áldás és szolgálat, mely sok örömmel jár, mégis sokszor fájdalommal, könnyel és nem épp igaz megbecsüléssel teli feladat. Hiszem azt, hogy a sok nehézség ellenére az édesanyák hálás és nemes küldetésként tekintenek az anyaságra.
Minden évben van egy nap, amikor őket ünnepeljük, amikor meglepjük, kedvesen felköszöntjük őket, és megköszönjük, hogy értünk fáradoznak. Ők viszont az év mindennapján és életük mindennapján értünk vannak, minket ünnepelnek, meglepnek bennünket és kedvesen köszöntenek.
Az én édesanyám a mai napig akárhányszor haza látogatok, sürög-forog körülöttem, igyekszik a kedvemben járni, én pedig mindig mérgesen jegyzem meg, hogy pont fordítva kell, hogy legyen most már, hogy testvéreimmel mi sürögjünk ő körülötte, mire mindig érkezik a válasz: „Édesanya vagyok, ez a dolgom. Nem számít, hány évesek vagytok, én, amíg élek édesanya vagyok."
Igen, az anyai aggódást, gondoskodást és szeretettet nem tudja pótolni más, nem tudja átérezni más, nem tudja utánozni más.
Igazán meghatódtunk a gyermekek szavalatát hallgatva:
„Akkor erős, ha érettünk harcolhat,
akkor derült, ha nekünk dolgozhat,
akkor lesz nagy, mikor érettünk szolga,
akkor gazdag, ha kincseit elosztja.
Akkor szabad, ha hozzánk- kötözött,
akkor él, ha eléghet övéi között,
akkor hal meg – ó, bár mindig élne!-,
ha már alig tehet, értünk elgyengülve.
Ki ő? Mi ő? Azt el nem mondhatom,
csak boldog hálával ujjonghatom,
akkor tudnám, meg, ha itt hagyna:
benne Isten értem a szívét adja.”
Hálát adtunk ezen a vasárnapon édesanyánkért, és nagymamánkért, hálát értük, akik időt, energiát, fáradságot soha nem sajnálva tevékenykednek, mindig értünk. Akik a mindennapi feladatok mellett, a gyermeknevelésen kívül a család összetartói, akik szeretetükkel összekötik a család tagjait. Akik állandóan vetnek, szeretet magokat ültetnek a család kertjében, ezeket a magokat mosolyukkal beragyogják és táplálják, mint a napsugarak, könnyeikkel pedig öntözik.
Mélyen a szívünkbe tekintve mindannyian elismerhetjük, hogy nem fordulunk feléjük elég hálával és megbecsüléssel azért a nemes szolgálatukért, amit nap mint nap, édesanyaként értünk végeznek.
A gyermekek dalokkal és versekkel, áldással köszöntötték az édesanyákat és nagymamákat. Szebbnél szebb gondolatok hangoztak el, Dsida Jenő Hálaadás című versével is kedveskedtünk.
„Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.”
Az ünnepi műsort Presser Gábor Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című dalával zártuk. Hisz ez igaz rájuk, bármilyen nehézség ellenére, ők mindig ott állnak a gyermekük vagy a férjük, az édesapáink mellett, kézen fognak bennünket és hazavezetnek. Ezért nemcsak a műsort előadó gyermekek nevében köszöntöttük most az anyukákat, hanem az ifjak, a férjek és édesapák nevében is.
A gyerekek fényképpel ellátott képeslappal és az általuk kifestett szívecskékkel, valamint egy szál rózsával köszöntötték az anyukákat és a nagymamákat egyaránt. Nem felejtkeztünk meg azokról sem, akiknek már nincs kicsi, iskolás gyermekük, így a templomba ellátogató összes édesanyát köszöntöttük egy képeslappal és egy csokor orgonával.
Hálás szívvel gondolok édesanyámra, és köszöntöm őt innen Vízaknáról, köszönöm, hogy felnevelt, köszönöm a gondviselést, odaadást, bátorítást és szeretetet, amivel engem és testvéreimet megajándékozott, és hálás vagyok, hogy a mai napig fáradozik érettünk.
„Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!”
Köszönöm a segítséget Csiki-Mákszem Enikőnek és Csiki-Mákszem Lóránd tiszteletes úrnak.
Önkéntesek: Antal Lóránt, Bíró Sarolta, Ferencz Gizi, Ferencz Izabella, Papolczi Imola, Pop Bogdán, Pop Dani, Szőllősi Norbert.
