I. Magyar Nap Vízaknán

Már október 6-án, a program elő estjén megnyitottuk a rendezvényt egy színdarabbal. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad látogatott el Vízaknára, akik Babits Mihály Jónás könyve c. művét dolgozták fel és adták elő. Gyönyörű előadásban volt részük a vízaknai és a vízaknára látogató magyaroknak, mindenki egy páratlan ajándékként tekintett az eseményre, hisz több, mint 10 éve nem volt magyar színházi előadás ebben a szórvány kisvárosban.

Másnap istentisztelettel indult a program, melyen Nt. Szegedi László esperes úr hirdette az igét, párhuzamot vonva a Magyar Nap és a Reformáció 500. évfordulója között, kiemelve a magyarság és a vallás, a hit továbbadásának fontosságát.

Ünnepi istentisztelet után sor került a rendezvény hivatalos megnyitójára, amikor is mentorom, Csiki-Mákszem Lóránd tiszteletes úr Pál apostol Timóteushoz írt második levelének igéjével köszöntötte az egybegyűlteket: „A rád bízott drága kincset őrizd meg, a bennünk lakozó Szentlélek által.” (2Timóteus 1,14). Elmondta, hogy sokszor embert próbáló feladat magyarnak lenni, sokszor talán a feladás határán állunk, nem látjuk csak a nehézséget, a küzdelmet, de hiszi azt, hogy érdemes küzdeni. Majd feltette a kérdést, melyet meg is válaszolt: „Érdemes-e ma magyarnak lenni, megéri-e magyarnak lenni? Én hiszem azt, hogy igen. Igen, megéri. Megéri, mert tudunk együtt küzdeni, őrizni, értéket ápolni, mindezt továbbvinni. És hiszem azt, hogy mindez ennek a maroknyi magyar közösségnek itt Vízaknán, igenis szent kötelessége.” Köszöntőjét az alábbi gondolattal zárta: „Kultúránkat, értékeinket, kincseinket tovább kell vinnünk a hétköznapjainkba, a családjainkba, hiszen a hitnek, a nemzetiségnek, az önazonosságnak, az anyanyelvnek a megőrzése három fronton történik. Történik itt a templomban, történik az iskolában és történik a családban. Ott, ahol ez a három hely összefonódik, ahol ezen a három helyen mindenki részt tud venni és részt tud vállalni ezekből a feladatokból, ott hiszem, hogy lesz megmaradás, lesz erős közösség, mely képes az ő kincseit, értékeit tovább vinni, felmutatni és megőrizni.” 

A megnyitó után Nt. Szegedi László esperes úr mondott köszöntőt, első mondatában Széchényi Istvánt idézve: „Igen nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen.” Majd tovább fűzve a gondolatot, azt mondotta: „Igen nehéz ma kereszténynek lenni, de nem lehetetlen”, és arra intett bennünket „ha nehéz is, de maradjanak meg embernek, magyarnak, de legfőképpen hívő keresztényeknek.”

Kontár Noémi a Kőrösi Csoma Sándor Program koordinátora a Nemzetpolitikai Államtitkárság képviseletében Potápi Árpád János Nemzetpolitikáért felelős államtitkár úr köszöntő szavait tolmácsolta nekünk. „Nagyon üdvözítő számunkra, hogy elérkezett ez a nap is, amikor a vízaknai közösség megrendezhette az I. Magyar Napot, mely nem valósulhatott volna meg a helyi magyar közösség áldozatos munkája és akaratereje nélkül. Erre a bátorságra és kitartó munkára van szükség ahhoz, hogy a határon túli magyar közösségek képesek legyenek a jelenkor kihívásainak megfelelően reagálni, valamint a jövő nemzedéke számára is fenntartani a magyar kultúrát. A vízaknai magyar közösség példaértékű más települések magyarjai számára abban a tekintetben, hogy miként lehet sok munkával és kitartással új hagyományokat teremteni, melyek erősítik a közösség magyarságtudatát és a magyar tradíciókhoz való ragaszkodásukat. Reméljük, ez a rendezvény is hagyománnyá válik, és évről évre újra és újra megrendezésre kerül majd.”

Noémi elmondta, hogy a Magyar Kormány kiemelten fontos feladatként támogatja a szórványban működő tanintézmények fenntartását, óvodafejlesztési program által segítséget nyújt a szórványban működő óvodák létrehozásában, meglévők fejlesztésében valamint gazdaságfejlesztési programokat megszervezve segíti és biztosítja a szülőföldön való könnyebb boldogulást. A Petőfi Sándor Programot elindítva pedig helyi segítséget nyújt a határon túli közösségek mindennapi munkájában és ezáltal is erősíti az anyaországgal való kapcsolatot.

Barabás János, Magyarország kolozsvári konzulja köszöntőjében elmondta, hihetetlenül fontos, hogy a legkisebb magyar közösségek is meg tudjanak szervezni egy olyan rendezvényt, ahol magyarságukat ünnepelhetik, és örömmel tölti el, hogy ez Vízaknán sikerült.

Bíró Nándor-Alfonz nagyszebeni plébános úr, feltette a kérdést, vajon büszke lehetek-e arra, hogy magyar vagyok? Mit teszek én azon kívül hozzá, hogy magyar iskolába jártam. Elmondta fontosnak tartja azt, hogy megéljem, átadjam azt, ami vagyok. Magyarságunkat ne csak magunknak őrizzük, hanem adjuk tovább, adjuk át a gyermekeinknek. Tegyünk hozzá valamit a közösség életéhez, a közösség kultúrájához. Annak megünneplése pedig, hogy magyarok vagyunk, az ne egyszeri ünneplés legyen ezen a közös alkalmon, Vízaknán, hanem megélése és továbbadása legyen számunkra mindennél fontosabb.

Köszöntőt mondott még a város polgármestere, valamint képviselte a város elöljáróságait az alpolgármester és az iskolaigazgató.

A megnyitót követően az október 6-ai gyásznaphoz kapcsolódóan az Aradi vártanúk előtti főhajtásként emlékműsorra került sor a vízaknai gyermekek előadásában.

Ezután megtekintettük a helyi Biblia kiállítást, melyet az I. Magyar Napra a Reformáció 500. évének alkalmából hoztunk létre, a református egyház tulajdonában lévő, valamint a közösség polcain megtalálható bibliákból. Közös értékként mutattuk meg egymásnak és az ide látogatóknak.

Nincs I. Vízaknai Magyar Nap gulyás nélkül, szólt a szervezők hívogatása. Két nagy üstben főtt a gulyás reggeltől, a helyi szakácsok közreműködésével. Két külön üst, két külön csapat, két külön recepttel és titkos hozzávalókkal biztosította az ínycsiklandozó közös ebédet.

Az ebéd elfogyasztása után a vízaknai Sóvirágok Néptáccsoport előadását tekinthették meg az érdeklődők. A néptánccsoport 2016 novemberében jött létre a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasának kezdeményezésére, 5 állandó párral működik, néptáncot, népdalokat, népi játékokat tanulva hétről-hétre. A magyar napra egy őszi, szüreti összeállítással készültek.

Ezután a csernátoni Pántlikácska Ifjúsági Néptánccsoport lépett fel, akik hajában pántlika lobogott, lábukban pedig a szívük dobogott, bemutatójuk által megajándékoztak bennünket a magyar néptánc igazi értékével.

Délután 3-tól került sor a délvidéki zentai Retrosong együttes koncertjére. Egyházi dallamok csendültek fel, melyeket népdalokkal és gyönyörű magyar dalokkal színesítettek. Mindannyiunk szívéhez megtalálták az utat, hangjukkal, szeretettel teli előadásukkal. Isten iránti hitük, hálájuk, szeretetük sugárzott róluk, és ugyanez a szeretet áradt felénk is. A koncertjüket a Református Templomban adták elő, melynek falai között valahogy még különlegesebb és meghatóbb élmény volt számunkra. A koncert után elmondtam, hogy minden program a nap folyamán boldogsággal töltötte el a szívem, de az ő koncertjük dupla örömmel simogatta meg a lelkem, hisz földieket hallhattam énekelni 400 km-re a szülővárosomtól.

Mindeközben Barabás János konzul úr az egyszerűsített honosítási eljárás igénybevételében segített a vízaknaiaknak.

A gyermekeknek pedig 15:00 órától egészen 18:00 óráig kézműves foglalkozást tartott a kolozsvári Mókatár Egyesület. Volt gyöngyfűzés, körmönfonás és nemezelés, melyet népi gyermekjátékokkal színesített a kolozsvári csapat.  

A napot egy kosaras bállal zártuk, a talpalávalót a csíkvacsárcsi Góbé Band húzta.

A délután folyamán egy közös meglepetéssel készültünk a vízaknaiak  számára, a gyermekek és a Retrosong tagjai is megtanulták az Örökségünk című dalt s együtt énekeltük: