Vendégül láthattuk a kovásznai Diákszínpadot az I. Vízaknai Magyar Napon
A kultúrotthonból rövid idő alatt színházat varázsoltak, és elrepítettek bennünket Ninivébe. Olyan hatásosan és magával ragadóan játszottak a színészpalánták, hogy szinte a közönség is ott volt és együtt szenvedett Jónással a cet gyomrában, együtt sétáltunk vele Ninive utcáin, s szívünket marta az árusok kacagása, midőn Jónás szavát meg nem hallva, őt kigúnyolva tovább haladtak. Jártunk Jónással a király udvarában, ahol szintén süket fülekre talált kiáltása. Vele együtt gyötrődtünk az égető, forró pusztában, majd hűsöltünk a tök levelei alatt az árnyékban, s szívünkig hatolt imája. Felemelő, kivételes előadásban volt részünk. Csodálatos kis színészeket, lenyűgöző fényjátékot láthattunk, komoly mély történetet ismerhettünk meg általuk, olykor-olykor humorral és groteszk megközelítéssel, ami még különlegesebbé tette a színdarabot.
Fiatal színészekkel találkozhattunk, akik olyan értéket képviselnek tizenéves korukban, amely már egyre kevésbe létezik a mai világban. Nagykanállal eszik a magyar irodalmat, kultúrát, és szívüket is beleteszik, hogy azt teljesen átélve visszaadják számunkra. Hiszem azt, hogy nekik is sokat jelentett a nálunk tett látogatás és fellépés, élmény lehetett Székelyföldről, a tömbmagyarságból ellátogatni hozzánk a dél-erdélyi, szórvány kisvárosba, ahol figyeltük minden szavukat, szinte ittuk azokat. Persze nem ismeretlen számukra a szórvány felkeresése, Molnár János tanár úr a Diákszínpad vezetője elmondta, hogy a társulat már a kommunista diktatúra idején azáltal szerzett hírnevet magának, hogy előadásaival bejárta Erdély falvait és megannyi olyan településre vitte el Tamási Áron népi játékait, ahova a hivatásos színházak nem jutottak el. A diktatúra 1989-es bukása után a kovásznai színjátszók Magyarország, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság, Horvátország és Szlovénia mintegy negyven településére látogattak el. Listájuk tovább bővült a vízaknai szerepléssel, a mi szívünk pedig csupa örömmel töltődött fel.
Igazán hálásak lehetünk tanár úrnak, hisz lelkesen, rugalmasan szervezkedett és készült a csapattal erre az alkalomra, felismervén azt, hogy a szórványban a korlátozott lehetőségek ellenére különleges értéket képviselnek, és megajándékoznak bennünket, azzal, hogy eljönnek, s igazi színházat építenek, varázsolnak számunkra. Nem mindennapi érzés volt magyar színháznak teret és otthont adni, ott, ahol több, mint 10 éve nem volt magyar színház.
Az esti előadás megalapozta a hangulatot a másnap hivatalosan is megkezdődő I. Magyar Naphoz.
Köszönjük a Kovászna Megyei Tanács támogatását és közbenjárását. A kapcsolat a Diákszínpad és a Petőfi Sándor Program vízaknai ösztöndíjasa között Kiss Csilla Szórványprogram felelős közreműködésével jött létre, mely segítségért szívből hálásak vagyunk.
