“Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk" (Kallós Zoltán)
Február 10-én a Páduai Szent Antal római katolikus óvodában kezdődött az ünnepségsorozat. A gyerekek szüleiket rövid műsorral lepték meg. Február 11-én délután a Magyar Közösségi Házban a hétvégi iskolások mutatkoztak be előadásaikkal. A résztvevő gyerekek mindegyike rövid előadással készült. Ezt követően a kisiskolások, később a középiskolások, mutattak be rövid humoros történeteket.
A helyi asszonykórus patinás magyar népdalokat énekelt, majd a tánccsoport erre az alkalomra kreált koreográfiájával kápráztatta el a nagyérdeműt.
Befejezésként 3 kategóriában indultak a jelmezverseny résztvevői.
A tombolasorsolást követően, busómaszkot öltöttem és kereplővel a kezembe meséltem röviden a már hungarikummá vált mohácsi Busójárásról. Jó alkalom volt ez a nap arra is, hogy kiállítsuk a Boksay József Kézműves Kör első válogatott anyagát, mely nagy tetszést aratott elsősorban a fiatalok körében. Végezetül az elmúlt évekhez hasonlóan, a hagyományhoz hűen, megtartottuk a kosaras farsangi mulatságot. Ilyenkor, otthon, mindenki elkészíti kedvenc ételét, bepakolja kedvelt italát és megosztja azokat a mulatság résztvevőivel. A jókedv, a magyar nóták és a helyszín számomra is felejthetetlenné tették ezt a napot. Ez az ünnepség is jól demonstrálta, hogy itt is mennyire összetartó a szórvány magyarság. Ezért is választottam mottómul a nemrég elhunyt Kallós Zoltán néprajzkutató találó gondolatát, egyúttal emléke előtt is méltóképpen tisztelegve.
