A magyar egyesület tagjaival és a gyerekekkel már március elején elkezdtünk készülni az eseményre: énekeket gyakoroltunk, verset tanultunk, zászlót, csákót, kokárdát készítettünk. Az ünnepi műsor elején De Blasio Antonio eszéki főkonzul felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök külhoni magyarokhoz írt ünnepi levelét, majd a műsorban forradalmi versek hangoztak el, a vukovári és környékbeli gyerekek elszavalták a Nemzeti dalt, a helyi Őszirózsa Asszonykórus pedig katonadalokat énekelt.
A műsor zárásaként az eszéki konzulátus támogatásával hozzánk érkezett zalaegerszegi Harangláb Népzenei Együttes muzsikált katonadalokat, mezőségi és küküllőmenti népzenét mindenki nagy örömére, majd felcsendültek magyar dallamok is. A rendezvényen és az azt követő fogadáson mintegy 80 fő vett részt, a Vukovár környéki magyarlakta településekről is érkeztek ünneplők a megemlékezésre.
Az ünnepi műsorhoz tartozó rövid előadásban elhangzott, hogy március 15. egy olyan nap, amely jelképpé vált a nemzetek történetében. Olyan jelképpé, amely nemzeti összetartozásunkat, nemzettudatunkat fejezi ki. Nekünk, magyaroknak három nemzeti ünnepünk van: március 15., augusztus 20. és október 23. Bár mindhárom szép hagyományokkal rendelkezik, mégis azt lehet mondani, hogy talán március 15. a legnemzetibb ünnepünk. Ez a nap fejezi ki legjobban az egész világon élő magyarság összetartozását. Ennek jelképe a kokárda, amit először Szendrey Júlia varrt Petőfi Sándornak. A kokárda, amit Laborfalvi Róza tűzött Jókai Mór mellére 1848. március 15-e estéjén. A kokárda, amit minden, magyarságát megvalló ember visel ezen a napon. Ezért kapott minden, a vukovári ünnepségre érkező magyar nemzeti színű kokárdát.
