Idén rendhagyó módon olyan műsort mutattunk be, amely még közelebb hozta az eseményeket, hiszen a forradalom meghatározó alakjai hétköznapi emberek voltak, akik résztvállalásukkal váltak hőssé. Bátorságuk, hazaszeretetük és cselekedeteik példaértékűek a ma embere számára is.
A készülődés már napokkal korábban elkezdődött, a gyerekekkel kokárdákat készítettünk.
Ünnepi bevezetőmben külön hangsúlyt fektettem az előzményekre, és az Európában kialakult történelmi helyzetre, amely lehetővé tette a hazai történéseket is.
Ezután levetítettünk egy kisfilmet, amely percről percre elevenítette fel 1848. március 15-e legfontosabb mozzanatait.
Ezt követően a vasárnapi iskolások tartottak előadást.
Az eseményeket egy akkori gyertyánligeti lakos szemszögéből mutattam be, aki a nevezetes márciusi idusán Pesten tartózkodott és így szemtanújává vállt a felemelő eseményeknek. Miután hazatért, elmesélte családjának és ismerőseinek a látottakat.
A hazafias verseket iktattam a párbeszédek közé, kiemelve Petőfi Sándor Nemzeti dalát, amelynek refrénje: “esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”, az egész eseménysorozat mottójává vállt.
A műsor végén, a gyertyánligeti szemtanú, Bodnár Józsi fia, felbuzdúlva az elhangzottakon, arra az elhatározásra jut, hogy Pestre utazik és ő is csatlakozik a forradalmárokhoz.
Műsorunkat a Hadar Irén által betanított néptánc bemutatásával zártuk.
Végezetül gyertyát gyújtottunk az elesettek emlékére, és egyenként felidéztük az aradi vértanúkat, hangsúlyozva, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc is egy döntő momentum volt a későbbi szuverenitásunk visszaszerzéséhez.
Végül elénekeltük nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, mely minden ünnepségünk méltó záróakkordja.
Kézműves körünk néhány tagja lerajzolta a korábban felsoroltakat.
