Egy Árpád-kori kincs
Szilágysomlyótól tíz kilométerre északra fekszik egy alig hatszáz lelket számláló kis település, Somlyóújlak (Uileacu Simleului). Szilágysomlyó felől jövet már messziről látszik a vöröses háztetők fölé magasodó Árpád-kori templom, mely a román stílus egyedüli fennmaradt emléke a vidéken. Mégsem ősisége, hanem különleges falfolyosós szerkezete miatt vált híressé. Építésére vonatkozóan nincsenek perdöntő adatok, egy 18. századból fennmaradt írás így vall erről: „…s.-újlaki templomocska a maga Építőjéről s Fundálójáról a Hazának változásai közben elfelejtkezett, mivel nincsen senki, de még semmi is, a mi ennek eredetiről s változásairól ezerhétszázig emlékeznék…”
Nem ismerjük éppíttetőjét és a különleges kialakításának okát sem. Mivel Szilágyság nem szerepelt a pápai tizedjegyzékben, így arról sincs adat, melyik szent tiszteletére állíthatták. Legtöbben a 13. század második felére teszik a templom létrejöttét, amikor a falu már a Pok nemzetség birtokában volt. Entz Géza szerint Móricz királyi udvarbíró lehetett az építtető. A helyi hagyomány egy közeli apácakolostorról is szól, amelyről Petri Mór azt írja, hogy alapjai látszottak még a 19. század elején. A falfolyósós szerkezetre is ez a két legelfogadottabb indok: egyrészt a nemes urak, másrészt az apáca hölgyek elkülönítése a Szentmisék alatt.
A 18. század közepétől kezdve egyre több a templomra vonatkozó adat. A jelenleg meglévő 48 darabból álló kazettás mennyezet 1754-ben készült el. Érdekessége, hogy egyetlen feliratos darabja tükörírás. 1775-ben fejeződött be a szószék barokkos koronája, mely a fiait saját vérével tápláló pelikánmadarat ábrázolja. Ugyanebben az évben nyerte el mai formáját a nyugati karzat, a padok egy része és egy új, kétszárnyas bejárati ajtó. 1823-ban állították fel a napjainkban is látható haranglábat. A templom hajójának délnyugati sarkában szűk, félköríves ajtónyílás található: a dongaboltozatos feljárat. Innen tizenhat fa lépcsőfok vezet fel a hajófalban húzódó folyosóig, de még mielőtt odaérnénk, egy utólag kialakított ajtónyíláson kiléphetünk a legénykarzatra. Az északi falfolyosó teljes hosszában megmaradt, külső oldalát öt kerek ablak, belső falát pedig három kettős és egy egyedülálló félköríves nyílás tagolja. Az 1846-ban készült toldás következtében a falfolyosó összefüggő egésze sajnos megszakadt, de a látvány így is egyedülálló és csodálatos.
Történelmi forrás: Zsigmond Attila: Erdélyi műemlékek 12 (1996, UTILITAS Könyvkiadó)
