Határkő és biztatás

A Versforraló pályázat koncepciójáról és céljairól korábbi cikkemben már beszámoltam. Most, hogy lezárult a pályázat, és átadtuk a díjakat, szeretném összegezni az eredményeket.
A beküldési határidőhöz közeledve magam is izgatottan vártam, hogy vajon hányan és milyen versekkel neveznek be a pályázatra. Mi foglalkoztatja a mai tizenéveseket? Hogyan és miről írnak? Mennyiben ütközik ki ezekben a versekben az a nagyon különleges kulturális és nyelvi háttér, amely a felvidéki magyar fiatalok sajátja? Van-e valóban létjogosultsága egy csak nekik meghirdetett pályázatnak? Egyáltalán ír-e még valaki manapság verseket?

A pályázók eloszlása lakóhelyek (sárga) és iskolák szerint (kék).

Örömmel tapasztaltam, hogy nem csak Kassa környékéről, de Dél-Szlovákiai minden régiójából érkeztek versek a pályázatra. A háromtagú zsűri, amelyben szlovákiai és magyarországi szakmabeliek egyaránt képviseltették magukat, végül 14 pályázót válogatott be a legjobbak közé. Az ő verseikből hoztuk létre a Versforraló fanzine-t 100, egyedileg számozott példányban (a nyomtatást fogadószervezetem, a Rovás Egyesület tette lehetővé). Ez a kis kiadvány nem csak azért különleges, mert a legtöbb szerzőnek ez az első megjelenése, hanem azért is, mert egyfajta információs csomagként is funkcionál, amely bárki számára hasznos lehet, aki érdeklődik a kortárs magyar irodalom iránt. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttük a legfontosabbnak ítélt ma működő irodalmi szervezetek, fesztiválok, rendezvények, ösztöndíjak, múzeumok és hírportálok elérhetőségeit, valamint azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek indítanak magyar nyelv- és irodalom képzést. A kiadvány melléklete egy kihajtogatható térkép, amelyen feltüntettük a Kárpát-medencében működő magyar irodalmi folyóiratok és online irodalmi portálok egy részét. A lista korántsem teljes, így mindenkit arra biztatunk, hogy ha valamit hiányol róla, akkor egy toll vagy ceruza segítségével bátran bővítse azt. A díjátadót követően a kiadványt eljuttattuk az összes pályázóhoz és a pályázók iskoláihoz is.

Mihályi Molnár László zsűritag úgy nyilatkozott, hogy ez a kiadvány határkő és biztatás is a fiatalok számára. „Ha nem is lesz mindenkiből költő, jó íráskészségű emberekre nagy szüksége van a sajtónak és egyáltalán a magyar kultúrának, különösképpen itt, a kelet-szlovákiai régióban.”

Nagy Hajnal Csilla zsűritag személyesen nem tudott részt venni a díjátadón, így levélben szólt a pályázókhoz: „Az írás olyan, mint a lélegzetvétel. Írni annyi, mint levegőt venni. Vagy mondom máshogy: írni olyan, mint tágra nyitni szemünket-fülünket, és hagyni, hogy átjárjanak bennünket a benyomások, hogy aztán hozzájuk csapódjunk, hozzájuk illesszük magunkat, és megtapasztaljuk, milyen alkotni, teremteni, létrehozni. […] A Versforraló irodalmi pályázat fontos küldetést vállalt: megismertetni egymással és a kortárs irodalommal a Szlovákiában élő magyarul verselő fiatalokat, középiskolásokat, elmesélni nekik, hogyan léphetnek ők is bele ebbe a sokszor szédítő, de rettenetesen izgalmas közegbe, ami az irodalom intézménye ma.”

A díjátadó hangulatát Molnár István előadása emelte, aki a díjazott versek közül is megzenésített néhányat. Az I. díjat Bari Fatima, a II. díjat Gaboda László, a III. díjat pedig Bombicz Eleonóra kapta. Két különdíjat is kiosztottunk, ezeket Homolya Krisztinának és Csajkovsky Tímeának ítélte oda a zsűri. Magyarország Kassai Főkonzulátusa ajándékutalványokkal támogatta a pályázat díjazását, a többi nyeremény közül pedig kiemelném, hogy az öt legígéretesebb pályázó meghívást kapott különböző írószervezetek nyári táboraiba, ahol lehetőségük nyílik megismerkedni hasonló érdeklődésű kortársaikkal, valamint a szakma elismert képviselőivel.

/// Még több a Versforralóról a Facebookon és az Instagramon!

A fotókat Köteles Bálint készítette.