A Kőhalmi Szórványmagyar Diákotthonban a kisiskolásoktól az érettségire készülő diákokig mindenféle korosztály előfordul. A napi iskolai teendők mellett, a nap hátralévő részét ebben a közösségben töltik. Még csak két hete kezdődött el a tanév, de már pezseg az élet az udvaron, a termekben. A kötelező tanórák után népdalórák, néptánctanítás mellett idén először a hangszertanulásra is lehetőség nyílik. Többen kipróbálták a kobozt, a citerát, de a legnépszerűbb mégis a hegedű, szinte mindennapos a hegedűszó a kollégiumban, mióta kis és nagy hegedűkön lehet tanulni, gyakorolni. A néptáncoktatással együtt különösen gyümölcsöző lehet, ha néhány gyermek kibontakoztathatja ilyen irányú tehetségét, melyre eddig lehetősége sem volt.
Az intézmény sajnálatos módon semmilyen támogatást nem kap a román államtól, ezért működését különféle adományokból, anyaországi támogatásokból, pályázati bevételekből fedezik. Nagy jelentősége van a téli élelmezésben az őszi közös befőzéseknek is. Az elmúlt napokban zajlott a nagy zakuszkafőzés, amely egy igazi közösségi esemény. Együtt dolgozik az intézményvezető a kisdiákkal, a segédlelkész, a takarító, a gondnok, egyszóval mindenki. A zakuszka egy olyan tartós élelmiszer, melyet sok zöldségből sütnek-főznek össze, majd végül befőttesüvegekbe töltik. Igen nagy mennyiségekről van szó, hogy a tanév végéig kitartson, és még az egyik magyarországi támogatónak is jusson belőle. A reggel kezdődő zöldségpucolástól hosszan tart a munka, és mire üvegekbe kerül a finomság, bizony az este tíz óra is eljön. Mégis csupa örömöt látni fáradság helyett is az arcokon, látva a hosszú téli hétvégéken olyan jól eső nagy "zakuszkakészletet".
Némelyik diák csak a nagy ünnepekre utazik haza, mások minden hétvégére. Az egyházi mikrobusszal péntekenként sor kerül néhány diák hazautaztatására. Ezek a kiszállások sem telnek esemény nélkül. A közeli Homoróddarócra például gyermekeket vittünk haza, majd a szomszéd faluból, Homoródjánosfalváról hoztunk néhány kisiskolást imaórára vissza Darócra. A tanuláson túl érdekes találkozások ezek, óra után együtt játszanak az imaház udvarán a szomszéd falubéli gyermekek. Gyakran kerül sor arra is, hogy a haza nem utazó bentlakásos diákok is néhányan kilátogatnak ezekbe a falvakba, és élményekkel, új barátokkal gazdagodnak.
Az, hogy egy-egy magyar közösség formálódik, fejlődik egy hagyományosan nem magyarlakta vidéken Romániában, igen ritka jelenség. Hogy a Székelyföld peremvidékén, egy ilyen szórvány-magyar központ alakulhasson ki ebben a kisvárosban, elévülhetetlen érdeme van Szegedi László Tamás parókus lelkész esperesnek, a diákotthon vezetőjének, aki folyamatosan küzd a magyar oktatásért az iskolában, ahol idén már a 25. évfolyam érettségizett magyar nyelven. A kollégiumban pedig atyai gondoskodással rendezi a mindennapi életet, adja a mindennapi kenyeret és jó szót, a gyermekek felekezeti hovatartozásától függetlenül.
