25 éves a Dévai Szent Ferenc Alapítvány – a petrozsényi gyermekotthon tükrében
Az évforduló legnagyobb rendezvényére, egy hatalmas születésnapi koncertre szeptember 13-án került sor Budapesten a Papp László Arénában, ahová Böjte Csaba testvér magával vitte mintegy 500 gyermekét. A petrozsényi gyermekotthonból tizenkét gyerek és két kísérőjük vett részt az utazáson és a NEMADOMFEL Együttes mellett táncoltak a színpadon. Tavasszal az együttes Petrozsényben is koncertezett, amikor az gyermekotthon új kápolnáját szentelték fel. A Nem Adom Fel Alapítvány által létrehozott Jobb velünk a világ! című rendezvénysorozat is 10 éves jubileumát ünnepli, ezért idén a sérült embertársaink elfogadása mellett, a hátrányos helyzetben élő, család nélkül felnövő gyermekek támogatására is kiemelten felhívták a figyelmet, ezért az idei koncert bevételét a Dévai Szent Ferenc Alapítványban felcseperedett gyerekek szakképzésére ajánlották fel. A gyerekek haza térve örömmel mesélték élményeiket, hiszen a hétvégén látogatást tettek az Országházban, hajókáztak a Dunán, sőt még egy visegrádi kirándulás is belefért az időbe. A nevelők elmondása alapján csodálatos érzés volt megtapasztalni magyar családok összefogását, hiszen minden gyereket egy-egy budapesti család fogadott be otthonába.
Petrozsényben az otthon maradt gyerekekkel születésnapi képeslapokat készítettünk, amelyekre a legszebb emléküket rajzolták le az alapítványban eltöltött éveiből, így született például a karácsonyi ajándékokkal teli rajz. A haza érkezett gyerekek pedig örömmel rajzolták le a budapesti koncert élményeit.
A katolikus egyházban október 4-e Assziszi Szent Ferenc emléknapja, ezért ezen a héten Böjte Csaba testvér hálaadó körútra indult Erdélyben egészen Nagyváradtól Sepsiszentgyörgyig. Október 6-án, szombaton hozzánk is ellátogatott Petrozsénybe, ahol 12 órakor a Petrozsényi Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központban tartott hálaadó szentmisét. A mise előtt a nagyszalontai diákok előadásában megtekinthettük Szent Ferenc életét egy rövid színdarabban. Az alapítvány névadójának tisztelete és életének példája így megelevenedett a gyerekek számára.
Böjte Csaba testvér prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy soha ne adjunk fel semmit. „Ne adjuk fel soha, akkor sem, ha nehéz a szorzótábla tanulása vagy az élet, akár itt a szórványban, ilyenkor gondoljunk arra, Jézusnak is nehéz volt a kerszthez vezető út, mégsem adta fel, így mi se tegyük.” Utána saját életéből hozott példával még személyesebbé tette számunkra az Ige üzenetét.
A szentmise után Várnagy Andrea zongoraművésznő csodálatos koncertjét hallgattuk meg. Zenevarázslat című programját hozta el a petrozsényi gyerekek közé, amelyben Chopin és Ravel zongoraművek is felcsendültek. Egy-egy darab után rövid, interaktív módon ismertette a gyerekeknek az elhangzott műnek a tartalmát, illetve a témához kapcsolódó verseket olvasott fel. Amikor felolvasta Lackfi János Fiúk dala című versét, a mellettem ülő kisfiú örömében szavalni kezdte. A művésznő elmodása szerint szeretné a klasszikus zenét és a művészeteket megkedveltetni a gyerekekkel, úgy gondolom ez a célkitűzése Petrozsényben sikerrel járt, hiszen Liszt Magyar Rapszódiáját nevetéssel és tapssal kísérték, majd állva tapsolva köszöntötték a művésznőt.
A Petrozsényi Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központ múltjáról és jelenéről Lönhárd Andrea házvezetőt és Matulescu Mónikát, Gizi nevelőt kérdeztem, hiszen ők azok akik személyesebb betekintést tudnak adni az otthon működéséről.
L.F.: Hogyan kerültetek kapcsolatba a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal?
L.A.: A nevem Lönhárd Andrea, 27 éves vagyok, Petrozsényben a Szent Ferenc Alapítvány Jézus Szíve Gyermekotthonának vagyunk a férjemmel együtt a házvezetői. A férjem az alapítványnál nevelkedett 8 éves kora óta, én pedig lassan három éve, hogy az alapítványnál dolgozom, az elején mint önkéntes.
L.F.: Mióta vezetitek a Petrozsényi Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központot?
Csaba testvér keresett házvezetőket ide Petrozsénybe, és ő ajánlotta fel nekünk ezt a lehetőséget, pontosabban a férjemnek, aki akkor a végzős diákja volt, és akkor így elvállaltuk ezt a feladatot.
L.F.: Kérlek mesélj kicsit a petrozsényi gyerekotthon múltjáról!
L.A.: A petrozsényi gyerekotthon 2005 óta működik mint gyermekotthon, 2004-ben fogtak neki a felújításának. Tudni kell erről az épületről, hogy ezt ferences szerzetes, malendorfi nővérek építették, akik gyerekeket tanítottak, sok éven keresztül folyt itt oktatás, ezen kívül kórházat is létesítettek, de az államosítás után bezárták, több éven keresztül az egész épület ajtajait és ablakait bedeszkázták. 2004-ben került a gyulafehérvári érsekség tulajdonába, és ők adták át a Szent Ferenc Alapítványnak az épületet.
L.F.: Milyen rendszerben működnek az alapítvány otthonai?
L.A.: Az alapítványon belül 83 intézmény van, ebből 38 bentlakásos, a többi napközi otthon. A bentlakás azt jelenti hogy a gyerekek bent alszanak, a nap 24 órájában együtt vannak a nevelőkkel, a házvezetőkkel. Egy nevelőnek 8-10 gyereke van, és úgy élnek mint egy család, a nevelő tölti be az anya és apa szerepét, együtt kelnek, fekszenek, tanulnak és játszanak.
L.F.: Hogy látod, miben különbözik a petrozsényi gyerekotthon a többitől?
L.A.: Amiben különbözhet, hogy ezen a vidéken nagyon sok hátrányos helyzetű család él és ezek a gyerekek ezekből a családokból származnak. Nagyon sok probléma adódik ezekben a családokban, pszichológiai, pszichikai problémák, amelyek más vidékekre annyira nem jellemzők. Tudni kell, Petrozsény egy bányászváros, itt régen nagyon sok bánya működött, de jelenleg három van üzemben, így sok ember elvesztette a munkahelyét, és nagyon sok a probléma, mert nincsenek munkalehetőségek.
L.F.: Milyen lehetőségeik vannak ezeknek a gyerekeknek, amikor kikerülnek innen?
L.A.: Itt Petrozsényben 8. osztályig van magyar oktatás, utána mennek tovább Dévára, a központba, líceumba vagy szakiskolába vagy az ország bármelyik területére, ahol gyerekotthon működik.
L.F.: Hány gyereket neveltek?
L.A.: Most jelenleg 44 bentlakós gyerekünk van, de ez lehet, még fog növekedni és 48 napközis, akik a magyar iskolába járnak.
L.F.: Hogy látod az alapítványnál töltött éveid munkáját?
L.A.: Az elmúlt három évre nézve nagyon hálásak vagyunk minden támogatónak, önkéntesnek, akik az alapítványt támogatták és legfőképpen a gyerekeket. Ruhákkal, élelemmel, programokkal, mert támogatások nélkül nem működne ez a rendszer.
L.F.: Mit tanultatok Csaba testvértől, hogy lehet legjobban végezni ezt a munkát?
L.A.: Nagyon sok türelemmel és kitartással. Alázat és szerénység kell a munkádhoz még akkor is ha igazságtalannak érzel bizonyos helyzeteket, mert nem tudjuk megváltoztatni. Csak szeretni tudunk, és szeretve jobbá tudjuk tenni a világot.
L.F.: Hogyan látod a petrozsényi gyermekotthon jövőjét és a ti feladataitokat, mint vezetők?
L.A.: Bízunk benne hogy a gyerekek a tanulás szintjén is sokat fognak fejlődni, és megtalálják a helyüket, amikor innen 8. osztály után elmennek továbbtanulni. A legjobbakat reméljük, mint minden szülő vagy nevelő.
L.F.: Hogyan került kapcsolatba a Szent Ferenc Alapítvánnyal?
M.G.: A volt férjem itt volt történelem tanár, én egy üzletben dolgoztam. Egy kislány elszökött innen, én pedig ott tartottam magamnál, amíg érte jöttek, és aztán ide jöttem dolgozni, 13 éve.
L.F.: Mi motiválja ebben a munkában?
M.G.: A gyerekek. Csak a gyerekek motiválnak. A rosszaságuk. Ha ők nem lennének, és nem szeretném így őket, akkor nem végezném ezt a munkát.
L.F.: Miből áll valójában ez a munka?
M.G.: Rengeteg tanulásból, tanításból és szeretetből. Az egészet a szeretetre lehet építeni.
L.F.: Hogyan épül fel egy alapítványos család mindennapja?
M.G.: Nyolc gyerekből áll egy család. Egész napos program, hiszen reggel 6-kor kelünk, felöltözünk, mosakodunk, takarítunk, 7-től reggeli, 8-tól iskola, 2-től ebéd, 3-tól 6-ig szilencium, van amikor 7-ig is, 7-től vacsora, fürdés mosakodás, mire mindenki oda kerül 9 óra, és lefekvés.
L.F.: Milyen lehetőségeik vannak ezeknek a gyerekeknek, amikor kikerülnek innen?
M.G.: Lehetőségek vannak, aki tanul, aki akar, az tud. Innen felkerülnek Dévára, Déváról Kolozsvárra továbbtanulni. Kolozsváron is van az Alapítványnak egy háza, de persze mehetnek bárhova máshová is. Azért elég sokan vannak, akik egyetemet is végeznek.
L.F.: Mire próbálod tanítani a gyerekeidet?
M.G.: Tisztességre, becsületre, szeretetre az élet legfontosabb dolgaira, aztán a többi jön magától.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány és Böjte Csaba testvér elmúlt 25 éves munkáját látva nagy hálával tartozunk a Jóistennek, hogy szeretetben gondoskodott az alapítvány minden gyermekéről és munkatársáról. Úgy gondolom itt valóban meg lehet tapasztalni az Ige élő üzenetét, amely reméljük tovább gyarapodik a következő 25 évben is.
