Az aradi tizenháromra emlékeztünk Aknaszlatinán
Bolyai János Középiskola diákjai
Beszédében a vértanúk mellett megemlékezett mindazokról a hősökről, aki 1848-49-ben a szabadságért küzdöttek.
Aknaszlatina környéke már az őskör óta lakott. A település több évszázados múltjában, többféle nemzetiség is megvetette a lábát a vidéken. A többnyire bányászattal foglalkozó népesség, együtt vészelte át a történelem viharait. Az egymás iránti tolerancia, és a másik ember tisztelete segítette át ezt a kis közösséget a rég és közelmúlt eseményein. Ahogy a többnyelvű, többnemzetiségű tábornokokat, így a település lakót is összetartja az életért való küzdelem, az emberélet szentsége és a szabadság ígérete.
Katonák voltak, akik parancsot teljesítettek, a nemzet és a szívük parancsát.
Bolyai János Középiskola diákjai Kocserha János alpolgármester
Kitüntetett kötelességünk a vértanú tábornokokra való kegyeletes emlékezés. Történetüket minden generációnak ismerni kell, amíg magyar él a földön. A mából visszatekintve, láthatjuk, hogy időközben milyen, annak idején elképzelhetetlennek tűnő történelmi változások tették kemény próbára a nemzetet. A tények arra emlékeztetnek bennünket, hogy a hazáért mindenkor tenni kell. A feladat: hogy mindenki a saját helyén, büszkén vállalja nemzeti hovatartozását.
A település magyarjai szívügyüknek tartják, hogy minden magyar vonatkozású ünnepre méltó módon felkészüljenek, legyen ez műsor vagy ünnepi beszéd. A gyerekek szövegei, a műsorok mozgásának drámaisága, az ünneplő ruhák, gyertyák, virágok kiemelik az embert a hétköznapokból és szakralitással töltik meg a lelket. Ilyenkor megáll az idő, ha csak egy percre is. Az ember, legyen az kicsi vagy nagy, kitekint a saját életéből és méltóvá próbál válni azokhoz a vértanúkhoz, akik életüket áldozták hitükért, és meggyőződésükért.
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Vécsey Károly
