Külföldi diákok látogatása Rimaszombatban
Egy kis történelem
A Tompa Mihály Alapiskola épülete Tóth Béla - a város egykori kiemelkedő építésze -, valamint Schulek Vilma - Tóth Béla felesége és alkotótársa - tervei alapján valósult meg. A Háromszintes iskola 14 tágas tanteremmel, egy 15 m² nagy tornateremmel, szertárakkal, tanári és igazgatói szobával nyitotta meg kapuit 1908-ban. A következő tanévben – 1908/1909 – az épületben megkezdte működését a Magyar Állami Fiú- és Leányiskola, az Elemi Leányiskola és a Napközi Otthon. Az iskola életének főbb dátumai közül kiemelhető többek között 1920, amikor a Magyar Állami Fiú- és Leányiskola magyar tannyelvű népiskola lett, majd 1939, amikortól mint Községi Polgári Leány és Fiúiskola működött. 1945 és 1948 között a nemzetiségi oktatás nem volt megvalósítható, így a létesítmény kórházként funkcionált. A tanítás Magyar Tannyelvű Nemzeti Iskola néven 1953-ban folytatódott az épületben. Az iskola 1999-ben vette fel Tompa Mihály, hanvai lelkész-költő nevét.
Erasmus+ projekttalálkozó
A múlt héten gyermekzsivalytól volt hangos az iskola ódon épülete. A bábeli hangzavarban az angol mellett a gyermekek közös nyelve, a játék bizonyult a leginkább a nyelvi nehézségek leküzdésére szolgáló eszköznek. Játékokból, feladatokból pedig kijutott bőven abban az 5 napban, melyet Rimaszombatban töltöttek a diákok.
A hétfői napon Rimaszombat múltjával és jelenével ismerkedtek meg a gyerekek. A polgármesternél tett látogatás után várostörténeti sétára invitáltam a vendégeket. A séta érdekessége számomra abban rejlett, hogy az eddigiekkel ellentétben, úgy kellett bemutatnom Rimaszombatot, hogy az teljesen ismeretlen volt a jelenlévők számára, csakúgy, mint a magyar történelem, s múltunk kiemelkedő alakjai. Mindezt tetézte, hogy a célközönség is több generációhoz tartozott, valamint, hogy a mondanivalómat sem mondhattam kifejező, árnyalatokban gazdag magyar nyelven. Azonban a felsoroltak egyike sem jelentett igazi akadályt, mivel a város múltja nem egy s, nem is kettő olyan hihetetlen, meghökkentő, vagy éppen mosolyra fakasztó történetet jegyzett, melyek felelevenítésével, kedves történetekkel gazdagodhat a hallgatóság.
A keddi nap egésze a projekt körül forgott. A gyermekek plakátot készítettek az éhezésről. Látogatást tettek a malomban. Majd a hosszú napot egy önfeledt csapatépítő játék zárta az alapiskola udvarán. A szerdai napon a Völgybe látogattak el a diákok, ahol Tóth Tibor magángazda látta őket vendégül. A hagyományos parasztreggelit követően megismerkedtek a különböző búzafajtákkal, majd kenyérsütésre került sor, s mindezek mellett a nemezelés technikájának alapjait is elsajátíthatták. A csütörtök az ősz színeiben pompázó Tátrában telt, míg pénteken - a program zárásaként - Betlérben megtekintettük az Andrássy-kastélyt.
A mozgalmas hét számtalan élményének emléke történetek formájában tovább él, s tovább is adják. Így a Felvidék történelmének, természeti értékeinek, s az itt élő magyarság vendégszeretetének hírét vitték Franciaországba, Lengyelországa, Törökországba és Romániába az itt járt gyermekek és kísérőik.
