Helyi értékeket kutató diákok Dunaszerdahelyen
A konferenciára 12-18 éves diákok jelentkezését várták, a kiírás szerint: „a szlovákiai magyarság tájaihoz, településeihez és közösségeihez kapcsolódó, a téma iránt a pályázó személyes kötődését is nyilvánvalóvá tevő előadással kultúrtörténet, helytörténet, néprajz, vallástörténet, művészet, irodalom, földrajz, természeti értékek, gazdaságtörténet, építészet vagy további tetszés szerint választható témakörökben”.
Nem könnyű szavakba önteni a hely hangulatát, az előadások sokszínűségét, a szervezők és segítők lelkesítő, kreatív és támogató jelenlétét. Szanyi Mária néprajzkutató eltökélt szándéka az ügy fontossága iránt, mint mágnes jó embereket vonz. Prof. emerita Prokopp Mária művészettörténészt is, aki tudásával, nem szűnő, lelkes figyelmével és kedvességével tölti meg a termet. A zsűri további tagjai szintén elkötelezett figyelmükkel és szakmai tudásukkal voltak jelen: Debreczeni Droppán Béla történész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa és a Honismereti Szövetség elnöke, H. Csukás Györgyi néprajzkutató, a Szentendrei Skanzen (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) munkatársa és Pázmány Ágnes, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára. A zsűri az előadásokat követően egyesével értékelte azokat, és a téma lehetséges továbbgondoláshoz is vetett fel ötleteket. A diákok számára ez komoly visszaigazolás volt munkájukról, hogy lássák annak értékeit, megbecsültségét és iránymutatást kapjanak a folytatáshoz. A szakmai komolyság mellett azonban az esemény hangulata rendkívül barátságos volt, és gyakran futott át mosoly az arcokon.
A konferencián 56 előadó 35 előadása hangzott el. A témák közül csak szemezgetve: hallhattunk előadást a magyar szecesszióról Zsolnán, a hetényi tarisznyások életmeséiről, csallóközi aranymosásról, ágvizek és szigetek felgyűjtött helyneveiről, kitelepítések és deportálások emlékeiről vagy éppen háborús időkben a távolból írt szerelmes levelekről, azokat egy teljesebb történetbe ágyazva; jeles épületek, szervezetek, rendezvények történeteinek feldolgozásáról. Volt, aki a dédi papájáról tartott előadást, és illusztrációs tárgyként elhozta a családi ereklyét, a dédi papa 48-as bakancsát, egy másik előadó nagypapája hajós múltjáról mesélt, és illusztrációkén magát a nagypapát hozta el. Minden előadást vetített prezentáció kísért, melyeket videó vagy hangfelvételek tettek még érdekesebbé.
A konferencia egyes szakaszainak lezárásaképp a diákok arany, ezüst és bronz sávú oklevelet vehettek át, valamint könyvjutalmat. A legkiválóbb előadók ezen kívül a Honismereti Szövetség felajánlása révén meghívást kaptak az öt napos XXIV. Országos Honismereti Ifjúsági Akadémiára, Kőszegre, melyen részvételüket a Honismereti Szövetség finanszírozza. A konferencia különdíjasai voltak azok a diákok is, akik a Csemadok egy-egy szervezetének történetét dolgozták fel, ők a Csemadok jutalmát vehették át.
Az első konferencianap estéjét közös játékok és táncház zárta, melyet a Petőfi Program két ösztöndíjasa, Pap Boglárka és Rozsnyói-Zsolczer Csilla vezetett.
A konferencia zsűritagjai a második nap végén néhány mondatban összegzően is értékelték a rendezvényt és az elhangzott előadásokat. Pázmány Ágnes a konferencia színvonalát a hazai OKTV versenyekéhez hasonlította. Elmondta, hogy Prokopp Máriával együtt ott is tagjai bíráló bizottságoknak, és hozzátette, hogy azoknak a versenyeknek a tétje nagyon komoly, hiszen az elért, kiemelkedő eredményeket az egyetemi felvételinél is beszámítják. Itt, a Kincskeresők konferencián is hallott olyan magas színvonalú előadásokat, melyek megérdemelnék, hogy idővel ezeket is beszámítsák az egyetemi felvételikbe. További kincskeresést kívánt, olyan kincsek gyűjtését, melyek az egyetemes kultúrát gazdagítják, valamint azt, hogy a mai Magyarország területén is minél többen végezzenek az itt hallottakhoz hasonlóan értékes munkát.
H. Csukás Györgyi köszönetet mondott az előadóknak, hiszen úgy érezte, ő maga is kincseket talált a két nap alatt ‒ minden előadásban valami számára újat, amin elcsodálkozhatott, és amely korábbi ismereteit árnyalta. Kiemelte annak fontosságát, hogy a diákok egymás előadásait is meghallgatják, így van lehetőségük az összehasonlításra és konzekvenciák levonására. Elmondása szerint, élmény volt életképes közösségekről hallani, és olyan módszerekről, melyek azokat megtartották – ezek a módszerek a tapasztalatok szerint akkor működnek, amikor akad egy-egy személy, aki azok élére áll.
Debreczeni Droppán Béla idén először vett részt a konferencián, és örömét fejezte ki, hogy megismerhette a Kincskereső mozgalmat, hiszen azzal a céllal is érkezett, hogy a Honismereti Szövetség kapcsolatait a Felvidék felé erősítse. Elmondta, hogy történészként is nagy élmény volt számára a fiatalokat hallgatni, sokat tanult az előadásokból, és arra biztatta őket, hogy minél fiatalabban kezdjék el a szülőföld értékeinek, történeteinek kutatását, hiszen ha most még ennek igazi súlyát nem is érzik, egészséges fejlődésüket alapozzák meg ezekkel az ismeretekkel.
A konferencián elhangzott valamennyi előadásról és zsűri értékeléséről filmfelvételek készültek, melyek a Magyar Interaktív Televízió honlapján lesznek elérhetőek.
