Kamaraszíni előadás Petőfi és Arany barátságáról
A közönség soraiban a helyi főgimnázium magyar tagozatának diákjai is helyet foglaltak, de nem csak számukra volt hasznos ez a dialógusokon alapuló darab. A nézők a dokumentarista színpadi előadás tükrében betekintést nyerhettek a forradalmat közvetlenül megelőző hónapok történéseibe, a forradalom és annak eseményeiből kibomló függetlenségi háború másfél évének időszakába két kortárs költőgéniusz interakcióján keresztül. A heves vérmérsékletű, fiatalabb, olykor meggondolatlanul recitáló Petőfi, szemben a megfontolt és visszahúzódó természetű, idősebb Arannyal. Arany Jánost, a többi mellékszereplővel együtt, Kálló Béla alakította, Tóth Péter Lóránt pedig végig Petőfi bőrében maradt. A darabot Brestyánszki Boros Rozália, a Szabadkai Népszínház dramaturgja írta.
Két kortárs reformkori költőnk párbeszédeinek dinamikus hullámzása közben eszembe jutott életem első, Petőfi és Arany barátságát taglaló előadása. Egy egyszemélyes előadás, a nyolcvanas évekből, szülővárosom, Fehérgyarmat Művelődési Házának színpadáról. A magyar televíziózás legjellemzőbb évtizedében, amikor még egy vagy legfeljebb két magyar csatorna létezett, az évtized első kilenc évében állandó hétfői szünnapokkal, és egyéb műsorok közötti technikai szünetekkel, televíziós személyiségnek, például bemondónak lenni, még egyet jelentett az országos ismertséggel, elismertséggel és köztisztelettel. Hiszen amit a TV-ben „bemondtak”, azt a vidéki emberek többsége készpénznek vette, nem kérdőjelezte meg. Gyerekként én magam is gyakran hallottam a nagyszüleimtől, nagynénitől, nagybácsitól, falubeli öregektől, hogy kisfiam, így meg úgy van, a TV-ben is „bemondták”. No hát, egy ilyen „bemondó”, egy ilyen orgánum előadásában hallani először Petőfi és Arany barátságáról kisiskolásként, egy életre szóló élmény marad. Akik ott voltunk, nem felejtjük el.
Én neki köszönöm életem első Petőfi-Arany élményét, a méltán Kazinczy-díjas és MTV-életműdíjas Kovács P. Józsefnek. Mert kisiskolásként még azt képzeltem, a költők talán nem is földi halandók, hogy közöttük barátság lehet; mert ha lehet, akkor én is megbarátkozhatok velük. Így lettek aztán a barátaim, és ahogy barátsággal érkeztek vendégeink hozzánk Erdélybe, Segesvárra, úgy remélem, diákjaink is ugyanolyan barátsággal fogadták magukba színvonalas alakításukkal megidézett költőinket, mint ahogyan mi a nyolcvanas és kilencvenes években. Minden amink van, így adódik tovább, nemzedékről nemzedékre. Ha ez a továbbadódás megszakadna, Petőfi és Arany barátsága is megszakadna. Köszönjük Lórántnak és Bélának, hogy a továbbadás nemes, de fáradságos feladatán dolgozva, hozzánk Segesvárra is elhozták Petőfi és Arany barátságát!
Következő előadásukra, 2018. december 12-én, Székelykeresztúron, az Orbán Balázs Gimnáziumban kerül sor.
