A magyar kultúra napja Aknaszlatinán
2019. január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeltük Aknaszlatinán is. Ez a dátum nem tartozik a piros betűs napok közé a naptárban, de számunkra éppen olyan fontos, mint nagy nemzeti ünnepeink.
A település magyar szervezetei első ízben szervezték meg közösen az ünnepélyes megemlékezést. A Szent Anna Katolikus Óvoda, a Bolyai János Középiskola, az Aknaszlatinai Művészeti Iskola, a Kis Nefelejcs Tánccsoport, a Nefelejcs Tánccsoport, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezete, a Szent Család Katolikus Karitász, a Szent István Római Katolikus Plébánia és a községháza vezetői együtt ünnepelték a magyar kultúra napját.
A műsort Simon Dávid magyar nyelv- és irodalomtanár konferálta és vezette. Köszöntő beszédet mondott Benedek Imre, a Bolyai János Középiskola igazgatója és Kocserha János, a település alpolgármestere. Az igazgató úr beszédében kitért a magyarság megmaradásának fontosságára, s elmondta, bizakodóan látja a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák jövőjét.
A műsort az óvodások kezdték. A magyar népdalok és gyermekjátékok egy pillanat alatt elvarázsolták a közönséget.
Az óvodásokat a Kis Nefelejcs utánpótlás-tánccsoport követte. A táncosok első ízben mutatkoztak be a közönségnek, s előadásukkal hatalmas sikert arattak.
Ezután a Bolyai János Középiskola közös tanár-diák kórusa következett, majd az iskolások önálló műsorral léptek színpadra. A gyermekek őszinte előadása ünnepélyes, ugyanakkor megrendítő volt.
A helyi művészeti iskola két diákja Bartók-darabokat játszott. Az iskola tanárnője, Avasán Ágnes előadásában a Honfoglalás című film főcímdalának dallamai csendültek fel. A zenészek jelenléte nem csak az ünnep hangulatát emelte, hanem rámutatott arra, hogy a magyar lélek szerves része a zene. Kultúránk nem létezhet a művészetek, a népművészet nélkül.
Végül a felnőtt Nefelejcs Tánccsoport egy éneket és egy verset adott elő. Súlya volt itt minden szónak, minden dallamnak és minden kivetített képnek.
A többi magyar szervezet ötleteivel, lelki támasszal és jelenléttel segítette az ünnepség lebonyolítását.
Az előadás után a Petőfi Sándor Program keretében szervezett rajzszakkör, valamint a hon- és népismeret-szakkör legkiválóbb munkáit tekinthették meg az érdeklődők. Olyan rajzok, festmények, kézműves tárgyak kerültek kiállításra, amelyek magukon hordozzák a magyar kultúra jellegzetességeit.
Az ünnepség valamennyi résztvevője mézeskalácsszívet és könyvjelzőt kapott ajándékba. A könyvjelzőn szereplő idézet mottóul szolgálhat a szlatinai közösség számára:
„A Szózatban írt ’rendületlenül’ szavunkat rendíthetetlenül értelemben is meg kell élnünk. Ahol négy-öt magyar összehajol a világban, ott lakik az Isten, ott lakik Magyarország.”
Jókai Anna
Ez az ünnepség is bizonyította, hogy Aknaszlatinának szüksége van a közösségi összejövetelekre, a közös ünneplésre. Csodálatos délutánt töltöttünk együtt, melynek üzenete, hogy a Kárpát-medence minden magyar közösségében tartsuk és őrizzük meg nyelvünket, kultúránkat, s ennek jegyében neveljük gyermekeinket. Hiszen, amit átadunk, amit megtanítunk nekik, számukra az lesz természetes, aszerint élik majd életüket.
Jómagam hálás vagyok, hogy részt vehettem a szervezésben. Hogy kamatoztathattam azokat a talentumokat, amiket otthonról magammal hoztam. Képzőművész, néprajzos és magyar szemmel egy hiteles és tiszta dologra törekedve, a magyar szervezetekkel együtt készültem erre a napra.
Ezúton mondok köszönetet minden résztvevőnek! Egymással, egymás által saját jövőnket és a magyar nemzet jövőjét építjük!
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb élménye, amelyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedül való életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.”
Kosztolányi Dezső
