Március 6-án Pál István Szalonna és bandája rendhagyó zeneórát tartott Aknaszlatinán
Pál István Szalonna elmondta, hogy ennek a koncertsorozatnak célja megmutatni a Kárpát-medencei ifjúságnak, Ungvártól Gyimesközéplokig, Bécstől Kassáig, hogy a magyarság ezer éves népzenéje, amely sok helyen mind a mai napig él, közös kulturális örökségünk, amelyre büszkék lehetünk. Hangsúlyozta hagyományaink fontosságát, melyeket ha tiszteletben tartunk, képesek továbblendíteni életünket, fejlődésünket.
A zene mellett ugyanúgy fontosnak tartja bemutatni magukat a népi hangszereket, és hogy miképpen kell rajtuk játszani. Azért, hogy azok a gyerekek se legyenek megfosztva ennek az élménynek és tudásnak a lehetőségétől, akiknek ez egyébként nem adatott meg. A bemutatott hangszerek: pásztorfurulya, kaval, furulya, ütőkardon, cimbalom, duda, hegedű, nagybőgő, brácsa-mélyhegedű.
Felhívta a figyelmet a népzene korszerűségére, amely a maga korában pontosan olyan „modern” volt, mint napjaink divatos zenéje. „Az érdekessége ennek a zenének, amit játszunk, hogy ez a muzsika egy adott kornak volt a maga „diszkózenéje”. Nem volt rádió, tévé és ilyesmi, hanem az emberek muzsikaszóra mulattak. Aztán változott a világ és vele sok minden. Szeretnénk megmutatni a fiatalságnak, hogy erre a zenére, erre az élő muzsikára pont ugyanolyan jól lehet mind a mai napig mulatozni, mintha az ember bekapcsolná a gombot. Sőt azt mondom még sokkal jobban, mert emberek játsszák embereknek.”1
Akanaszatinán sok mindent megtudtak a magyar népzenéről és népi hangszerekről: hogy a gardont vállfával is lehet ütni, a furulya nem kaval (ami egy másik népi hangszer), a „csipisüti” nem egy székelyföldi sütemény, nekünk is van dudánk, nemcsak a skótoknak, s aki fújja, „az ördöggel cimborál”.
Egy jelenlévő megjegyezte: Ha minden napunkat egy népdallal kezdenénk, más lenne a lelkivilágunk.
A zenekar tagjai: Pál István Szalonna - prímás, Pál Eszter - ének, Doór Róbert - nagybőgő, Gombai Tamás - prímás, Gera Attila - fúvós hangszerek, Karacs Gyula - brácsa, Ürmös Sándor - cimbalom.
Pál István Szalonnát kérdeztem a koncertsorozatról:
- Hogyan és kinek a kezdeményezésére indult ez a program?
Az ötlet az enyém volt. Régóta csináljuk ezt már, csak más formában, mesterképzésszerűen, vagy különböző anyaországi képzéseken. Mondtam édesanyámnak, hogy kellene pályázni rá a Csoóri Alap program keretén belül és megszervezni egy sorozatot. Lényegében a Csoóri Alap volt a támogató, én voltam az ötletgazda, és a családom - édesanyám révén - a lebonyolítója a dolognak.
- Milyen érzés hazajönni? Itthon Kárpátalján tanítani, zenélni a gyerekeknek, hiszen ez a szülőföldje, mondhatni a szomszédban született.
Természetesen nagyon jó hazajönni, minden ember szeret otthon lenni, én is így vagyok ezzel. Amikor meglátom a viski dombokat, megdobban a szívem. Muszáj ezeket a programokat csinálni, és minél több ilyen programra van szükség, hogy a gyerek attól ne tudjon kevesebbet, mert nincs lehetősége erről hallani. Fontosnak tartom, hogy halljon jó minőségű magyar népzenét. Halljon arról is, hogy innen négy-ötszáz kilométerre, Székelyföldtől Felvidéken át egészen Őrvidékig (Burgenland) élnek magyarok, akik pont ugyanolyanok, mint ő. Ha kirándulni mennek, ne Horvátországba menjenek, hanem vegyék a hátizsákot és menjenek fel a Hargitára. Ezek a fajta kapcsolatok már nem nagyon voltak meg az utóbbi időben, és én tényleg annak vagyok a híve, hogy meg kell próbálnunk újra összehangolódni.
- Csak Kárpátalja van tervben, vagy van előzménye ennek a kezdeményezésnek? Mik a tervek a jövőre nézve? Lesz-e folytatás?
Az első kör Marosvásárhelyen volt, vagy négy-öt koncertünk is volt azon a vidéken. A Hagyományok Háza ottani ágának vezetője, Török István meghívott bennünket októberre, akkor Gyergyóba, Brassó környékére, és az erdélyi szórványba minél több helyre elmegyünk.
Utána én szeretnék még egy kört Kárpátalján. Beregszásztól Ungvár irányába, mert ez az információ, amit mi elvinnénk, oda sem jut el máshogy igazából. Táncházak vannak, megszervezik őket, de annak teljesen más célja. A hangszerek használatáról, hangszertípusokról, zenei stílusról nem igazán esik szó szervezett keretek között. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez beinduljon, működjön. De az első most az lesz, hogy Székelyföldön teszünk egy körutazást, majd miután hazajövünk, megcsinálhatjuk a második kört idehaza.
- Pár szóban meséljen a kollégáiról. Hogyan kapcsolódnak ők a rendhagyó zeneoktatáshoz, mivel foglalkoznak a hétköznapokban?
Ez egyfajta hivatás nekik, olyan szempontból is, hogy a Magyar Állami Népi Együttes zenészei. Ez az életük. A zenekarban hála Istennek, senkinek sem kérdés, hogy ha a határon túlra megyünk, az milyen fontossággal bír. Nálunk ez tényleg nagyon rendben van. A zenekarban van két ember, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, a másik prímás kollégám, Gombai Tamás és Doór Róbert zeneakadémiai professzorok. Gera Attila a fúvós hangszereken játszik, Karacs Gyula brácsán, Ürmös Sanyi cimbalmos, a Magyar Állami Népi Együttesnek a muzsikusai. Van, aki a hivatásos zenélés mellett tanít, de az, hogy határon túl muzsikáljunk, soha nem volt kérdés a zenekarban. Ha igazán őszinte akarok lenni magamhoz, mi ha otthon játszunk, akkor sem játszunk másképpen, mint itt. Az ember, ha tényleg odateszi magát és a legjobb gondolatait, akkor az működik. Mindig azon szoktam viccelődni, hogy teljesen mindegy, hogy a Buckingham palotában vagy Szlatinán játszunk, mi ugyanúgy muzsikálunk!2
1 Pál István Szalonna
2 A brit trón várományosa, Károly herceg 70. születésnapi ünnepségén a Buckingham-palotában muzsikált Pál István Szalonna és bandája. A népzenész az M5 kulturális csatorna Kult’30 című műsorában elmondta, negyedszer játszottak a brit királyi család előtt, 10 évvel ezelőtt felléptek Károly herceg 60. születésnapján is. Mint fogalmazott, a királyi család nagyon kedveli, és minden alkalommal külön kéri a magyar népzenét. Immáron negyedik alkalommal játszottak nekik a Buckingham-palotában.
