Az egész napos megemlékezést a délelőtti órákban indítottuk el, a lupényi magyar tagozatos kisdiákok részvételével.
Tanítójuk Soaca Erika röviden ismertette e nap jelentőségét. A Petőfi Sándor Program ösztöndijasaként, néhány mondatban magam is felelevenítettem nemzetünk jeles történelmi eseményeit. Beszéltem az 1526-os mohácsi csata utáni széttagolódásunkról, miután Buda és az ország középső része 150 évre török kézre került. Az ország északi régióit közel 400 éven át Habsburgok birtokolták. Csupán Erdély maradt relatív független. A magyar nép több ízben megpróbálkozott függetlensége visszaszerzésével, sajnos ezek a mozgalmak csak időleges sikereket értek el.
Az 1848-49-es események, lázadásaink sorában kiemelt szerepet töltöttek be, hiszen a modern Magyarország alapjait március 15-én raktak le. Korabeli honfitársaink bebizonyították, hogy szükség esetén képesek összefogni, egyszerre két nagyhatalommal harcolni a szabadság megteremtéséért.
Az előadásunkat követően a tanulók megtekintettek egy rövid ismeretterjesztő filmet, majd közösen nemzeti színű tulipánokat és kokárdákat keszitettünk. Ezek után egy perces néma csenddel tisztelegtünk mindazok előtt, akik életüket és vérüket áldozták a nemzeti függetlenségünkért.
A forradalom és szabadságharc ugyan elbukott, de az 1867-es kiegyezéssel egy új korszak indult el, amely a jövőbeli modern, független Magyarország alapjait teremtette meg.
Ezt követően közösen elsétáltunk a katolikus templom udvarára, ahol nemzeti színű tulipánjainkat és saját készítésű kokárdával ékesített koszorúnkat elhelyeztük az ott található kopjafa talapzata elé. A délutáni órákban ökumenikus ünnepi istentisztelettel folytatódott az ünnep.
Idén a házigazda szerepét a baptista felekezet töltötte be. A közös imádságot egy újabb koszorúzás követte. Ezúttal a lupényi magyar egyházak és társadalmi szervezetek rótták le tiszteletüket az elesettek emlékezetére.
Az ünnepségsorozat záróakkordjaként elénekeltük a magyar, valamint a székely himnuszt.
