A Fiumei Magyar Játszóház játékmestere
Mesélj picit magadról!
Szombathelyen születtem egy négygyermekes nagycsaládba, így gyermekkoromból leginkább arra emlékszem, hogy a házunkban mindig káosz uralkodott, tele gyermekzsivajjal. A néptánc és a zongorázás voltak a legmeghatározóbb hobbijaim és a zenetanárnőm szerette volna, ha érettségi után a Zeneművészetin folytattam volna a tanulmányaimat, de én inkább kreatívabb szakokban gondolkodtam, mint divattervezés, lakberendezés vagy fotózás. Végül a sors furcsa fintoraként a Műszaki Egyetemen kötöttem ki, és ha már odakerültem, gondoltam miért ne végezzem el; így műszaki menedzser, valamint angol szakfordító diplomákat szereztem. 5-6 évig haladtam is tovább ezen az úton, és projektmenedzserként dolgoztam, aztán a férjem révén Oroszországba költöztünk 2 évre, ahol újra magával ragadott a fotózás, mellette pedig táncot oktattam és kórházban önkénteskedtem beteg gyermekek mellett. Az oroszországi kitérő után Fiumében kötöttünk ki, és nem sokkal később ikergyermekeim születtek. Így már négy fős családként éljük a fiumei mindennapjainkat.
Tehát házasság után költöztél Fiume környékére. Milyen itt magyarországi magyarként? Hogy állsz a horvát nyelvvel, hogyan boldogulsz a mindennapokban?
Nekem csak pozitív tapasztalataim vannak: nagyon kedvesek és befogadóak velem a horvátok, akikkel eddig kapcsolatba kerültem, és soha nem éreztették velem azt, hogy kívülálló lennék. Sőt, gyakori, hogy egy 8-10 fős baráti társaság vagy táncostársak stb. akár egész este angolul társalognak csupán amiatt, hogy én is teljes értékűen részt tudjak venni a beszélgetésben.
Ezzel el is kanyarodtam a nyelv témájához: sajnos, mivel Horvátországba költözés után azonnal várandós lettem, az elmúlt 6 évben eddig nem jutott időm arra, hogy leüljek nyelvet tanulni, így egyelőre csak alap szinten beszélem és értem még a horvát nyelvet, amennyi rám ragadt a mindennapokban. Nem ritka, hogy a gyerekek javítják ki a horvátomat, vagy fordítanak le nekem valamit magyarról horvátra, amikor üzenetet írok…
Hogy merült fel, hogy legyen játszóház Fiumében?
Egy ismerős révén kerültem kapcsolatba a magyar közösséggel és néhány gitározós-éneklős-szavalós együttműködés után - amelybe az ikereket is bevontuk, amikor lehetséges volt -, az egyesület vezetőjében fogalmazódott meg az ötlet. Én pedig örömmel álltam a kihívás elébe, hiszen nagyon szeretek gyermekekkel foglalkozni és – valószínűleg a zenei-táncos hátteremnek köszönhetően is - könnyen hangot találok velük bármely korosztályban.
Azt megfigyeltem, hogy a gyerekek közül sokan alig beszélnek magyarul, ez mennyire nehezíti meg a foglalkozások tematikáját? Vannak szintkülönbségek a gyerekek között?
Valóban, szint- és korosztálybeli különbségek is vannak a csoportban, de szerencsére a gyermekek az általános iskolás évekig még nagyon fogékonyak, és szinte észrevétlenül, ösztönösen sajátítanak el új nyelveket, amennyiben sokat hallják azt. Ezért én már a kezdetektől fogva, tudatosan, a szint- és korkülönbségekre való tekintet nélkül csakis magyarul beszélek hozzájuk, hogy ezáltal megszokják a nyelv ritmikáját,a hanglejtést és a kiejtést. Meséket olvasok és nézünk, mondókákat és énekeket tanulunk, miközben mindig az éppen aktuális témákhoz alakítom az adott órák szókincsét (pl. karácsony, húsvét, évszakok, időjárás stb.). Eddig ez elég jól működik, és úgy látom, hogy a gyerekek abszolút nyitottak és ráéreznek még arra is, amit az adott pillanatban esetleg nem is teljesen értenek meg.
Mi alapján építed fel a foglalkozásokat?
Az egyetemi évek alatt elvégeztem egy gyermektánc-oktatói képzést is, aminek kapcsán nagyon jó metodikákat sajátítottam el arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet különböző korosztályokat játszva bevonni és tanítani, valamint meddig lehet egy-egy korosztálynál a fókuszt fenntartani és mikor kell játék-szüneteket beiktatni stb. és ezeket itt is nagyon jól tudom kamatoztatni. Az interneten és szakkönyvekben való kutakodás után alakítottam ki egy nagyjából másfél órás foglalkozás-keretet, amit a kicsik hamar megszoktak és így egyre nagyobb biztonság-érzettel társulva vethetik bele magukat a magyar tudásbázisuk és szókincstáruk fejlesztésébe.
Több hangszeren is játszol, sőt zenét is szerzel. Saját dalokat is beleépítesz a játszóházi foglalkozásokba?
A gitár, ukulele, citera és egyéb kisebb hangszerek valóban állandó kísérői a foglalkozásoknak, hiszen a dalok révén játszva tanulnak a gyermekek. Saját dalaim viszont itt egyelőre csak improvizáció szintjén vannak jelen, amikor egy adott szituációra reagálva rögtönzök zenés mesét például.
Hogy érzed, milyen hatással vannak a foglalkozások a gyerekekre? Használ a szülőknek is?
Örömmel tapasztalom, hogy minden egyes foglalkozással egyre jobban nyílnak meg felém és egymás felé is a gyermekek és egyre bátrabban használják a magyar szavakat, szavalják, vagy éneklik a mondókákat. Úgy tapasztalom, hogy a nyelv elsajátításán kívül egy igazi kis közösség is formálódik a foglalkozásokon résztvevő gyerekek között; barátságok köttetnek gyermekek és szüleik között is egyaránt, ami ezáltal a magyar közösség összetartását is megerősíti.
Fontos feladatot látsz el a helyi magyarság körében, és igazából annak megmaradása érdekében is. Mielőtt még elengedlek, egy utolsót kérdezek. Hogyan látod a közösség jövőjét, így hogy már szerves részévé váltál?
Szeretném, ha a kisebbségi közösség fantasztikus magja mellett egyre több fiatal is fontosnak érezné, hogy fiumei magyarként csatlakozzon a közösség tevékenységéhez, és annak aktív tagja legyen, legfőképp pedig, hogy a gyermekeikkel is megismertessék, sőt lehetőleg továbbadják nekik a magyar nyelvet és ápolják a magyarságtudatukat.
