Első hónapom Csernakeresztúron
Az ősök 1910-11-ben, a jobb megélhetés reményében érkeztek Bukovinából, elsősorban Andrásfalváról és Hadikfalváról, de a másik három magyar település, Józseffalva, Fogadjisten és Istensegíts is adott néhány székely lelket. Ekkor épült fel a többségében román telep mellé a magyar falurész, melynek központja a Bukovina utca. A 40-es szám alatt található a Tájház, remek néprajzi gyűjteményével. Mivel a művelődési ház használhatatlan, romos állapotban van, így ez a porta egyben a település kulturális központja is. 2019 májusában adták át a magyar állam anyagi támogatásának köszönhetően az udvaron található Csűr színpaddal, táncteremmel, kiváló lehetőséget adva rendezvények megtartására.
Az udvar, hála a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesületnek, a helyi fiatalok mindennapi találkozó helyévé vált. A bukovinai székely örökséget csodálatos módon őrzik, minden lehetséges formában igyekeznek átadni a következő nemzedékeknek.
Egy hónapja érkeztem a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként Csernakeresztúrra, hogy kivegyem részem az itt folyó hagyományápoló munkából. Nagy segítségemre van mentorom Szabó Julianna, az egyesület elnöke. Rögtön mély vízbe ugrottam, hiszen a helyi néptáncegyüttessel már közel tíz fellépésünk volt. Szeptember közepén Vajdaságban, Hajdújáráson, az immár 51. alkalommal megrendezett szüreti fesztiválon szerepeltünk. Méltán lehettünk büszkék táncosainkra, hiszen a gyermek és ifjúsági csoport táncosai az előttem szolgáló ösztöndíjas, Fábián Mónika által készített bukovinai táncokból álló koreográfiát elementáris erővel adták elő. Nagy élmény volt, hogy Szabadkán és Palicson is járhattunk.
Ezen a vidéken az ősz nem múlhat el a Hunyad Megyei Magyar Napok nélkül. A tíz napos, színvonalas programokkal tarkított rendezvénysorozaton táncosaink Déván és Vajdahunyadon is felléptek, ahol nagy sikert arattak. Kíváncsian figyeltük a velünk egy színpadon fellépőket, Hunyadon például a Bekecs táncegyüttes remek műsorát, Déván a bukovinai dalokat éneklő felnőtt kórust, a reneszánsz táncbemutatót, vagy a Szent Ferenc Alapítvány táncosait. Külön öröm volt számomra, hogy itt Szabó Annamária, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa konferált.
Naponta érkeznek a faluba turisták, hogy megismerkedhessenek a – néprajzi könyvekben legtöbbször hunyadi székelyekként emlegetett - magyarság múltjával, bepillantást nyerjenek a mai életükbe. A turizmusban rejlő lehetőségeket felismerve Csernakeresztúr az egy négyzetkilométerre jutó panziók tekintetében előkelő helyet tudhat magáénak. Az ide érkező csoportok rendszerint megtekintik a tájházat, egy ismeretterjesztő előadás után pedig a Csűr színpadán táncbemutatót tartunk számukra.
Csodás élmények, számtalan program tarkítja a keresztúriak életét, melynek ebben az évadban aktív részese lehetek. Azt is tudom, hogy még rengeteg rendezvény vár ránk. Például most hétvégén, október 12-én táncházat tartunk kiváló zenészekkel, meglepetés vendégekkel, de erről majd egy másik cikkben számolok be.
