„Nem vagyok én népdalénekes, csak a magyar népdal szerelmese”

Ahogy a címből is kiderül, csak fiúk és férfiak jelentkezhettek egy népdalcsokorral egyéni vagy csoportos formában Az ajánlott zenei anyag egy népdalokból válogatott összeállítás, ballada vagy keserves volt, amelynek tartalmaznia kellett Kallós Zoltán által gyűjtött anyagot is. A szervezők a jelentkezők figyelmébe ajánlották a 2018-ban Kallós Zoltán emlékére megjelent „Férfiének"[1] című albumát, valamint a Kallós Archívum valamennyi kiadványát.[2]

Csak nőkből álló zsűri - Both Zsuzsa, Bárdos Réka, Sántha Emőke, Török Csorja Viola, Györfi Erzsike, Vakler Anna- értékelt.

A különleges hangulatú eseményen minden korosztály képviseltette magát, a 9 éves fiúcskától a szépkorú férfiakig.

Résztvevők:

Szólóének kategória

Gyermek (6 – 10 év között)

Bákai Dominik Ferenc

Legénykék (10-14 év között)

Némethi Balázs, Lörinc Máriusz, Csobotár Alexandru, Borboc Daniel

Ifjak (15-20 év között)

Ilyés Mátyás, Bartok Botond, Bögözi Alpár, Pácsi Árpád

Érett korúak (20 év fölött)

Nagy-Babos Tamás, Kátay György, Török-Csingó Adorján, Oláh Mátyás

Szépkorúak

Pataki Tamás, Benke Pável

Csoportos ének kategória

Érett korúak (20 év fölött)

Hegedűs István, Horváth Bálint Máté

A mély érzéssel átélt előadásmód, az énekhang mellett megjelenő népviseletek, a markáns férfiarcok megjelenítették előttünk a különböző tájak emberét és magyar férfi típusát. A keserveseken keresztül a szerelmes-, betyár- és katonadalokig különböző műfajokkal találkozhattuk, ezáltal is képet kapva népzenei kultúránk rendkívüli gazdagságáról, mely egykor az élet minden területét átszőtte a születéstől a halálig.

A közös éneklések alatt megszólaltak Kallós Zoltán kedves népdalai, megidézve őt abba a körbe, ahol barátai és az ifjabb nemzedék képviselői tanúságot tettek arról, hogy élete munkája nem volt hiábavaló. A magyar népdal tovább él a magyar emberek szívében és lelkében.

A verseny után az eredményhirdetésig lehetőség volt a Kallós Gyűjtemény és a válaszúti Bánffy kastély megtekintésére, valamint múzeumpedagógiai foglalkozásokon való részvételre.

Délután a gyermekek és a vállalkozó kedvű felnőttek kézműves foglalkozása következett, ahol a magyar népművészet férfi minőséget jelző szimbólumvilágát dolgozták fel. 

Ezután széki és kalotaszegi férfiak érkeztek, egy „Az apák férfivá nevelik a fiúkat” című, Balázs-Bécsi Gyöngyi vezette beszélgetésre. Az adatközlők - Márton, Mihály és István bácsi - személyes életükről meséltek, felelevenítve a régi szokásokat és a korabeli életet. Sok mindent megtudhattunk a széki fiúcskák, legénykék, legények és férfiak életéről: a falubeli közösséget uraló szigorú szabályrendszerről, az udvarlásról, a házasságról, életről és halálról. A türei adatközlő, Lengyel László (Türei László) saját ifjú éveit felelevenítve, történeteit egy csodálatos népdallal illusztrálva mesélt. Azokról az időkről, amikor a magyar népdal még a maga természetes formájában volt a mindennapok része, amikor az emberek egymás énekének hallatán még a munka közben is megálltak. A beszélgetések után a kiértékelés és a díjátadó következett. A résztvevők a Kallós Alapítvány értékes kiadványait,[3] és a nyári táborokban való részvétel lehetőségét kapták útravalóul.

Az esti hangulatról pedig az Alapítvány kolozsvári népzeneiskolájának diákjai és a résztvevők gondoskodtak. Hangszerek, éneklés és táncos léptek összecsengő harmóniája töltötte meg élettel a válaszúti éjszaka csendjét.  A szervezők a lelki feltöltődés mellett étellel, itallal látták el a vendégeket. A táncház és közös éneklés szüneteiben pedig különleges csemegéket is, málét és cukros főtt kukoricát kóstolhattak a résztvevők.

A díjátadón a zsűri elnöke Vakler Anna érzelemtől átitatott részletes kiértékelője pedig minden résztvevőnek épülésére szolgált.

A szervezőknek és a zsűrinek óriási visszajelzés volt, hogy aki ide kiállt énekelni önmaga tudott lenni… Megmutatva azt az expresszivitást, azt a lelki árnyaltságot, ami ugyanannyira jellemzi a magyar férfiéneklés hagyományát a Kárpát-medencében, mint a nőit. Annyiféleképpen szólalunk meg, ahányféleképpen születünk, de mind lehet hiteles, ha a saját énekhangunkon szólalunk meg.

Mi, akik itt voltunk ebben a teremben, az erdélyi férfiéneklés eszenciáját tapasztalhattuk meg. Ebben a sokszínűségben helyet kapott az a visszafogott, elmélyült, igazán a személyességtől átitatott éneklés, amit annyiszor megtapasztalhattunk Kallós Zoltán felvételein, akár a Férfiének című albumon is. Mi ebből a tanúság annak, aki ma énekelni szeretne?  A népdalokon keresztül, a népdalok használatán keresztül a hang és a lélek is csiszolódik... Magyar népdalaink műfaji gazdagsága ma utolérhetetlen és páratlan Európában. Éljünk ezzel az örökséggel!

A zsűri elnöke lelkiismeretes, kemény, de csodálatos munkára hívott el minden énekest és énekelni vágyó résztvevőt, Ilyés Mátyás énekét[4] emelve ki, akinek példája azt üzeni nekünk, hogy érdemes sokszor-sokszor hallgatni a régieket. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar népzenei életnek van egy olyan időszaka, ami még hangkazettákról elérhető számunkra. Kodály Zoltán szavait idézve mértéktartásra, pontosságra, alázatra és önismeretre szólított fel minden résztvevőt.

A zsűri végezetül örömmel állapította meg: érezni lehetett mindenkin, hogy Kallós Zoltán gondolatát, érzését és az éneklésében kifejezett ars poeticáját teljesítette be. Minden egyes résztvevő sugározta, hogy a magyar népdal szerelmese.

„mert férfi akadt Erdélyben,
hűségesen elszánt, aki eleven
éneket gyűjtve aranyvesszőt ad…
és igazi kincseket.
…a legjobb őrködő,
virrasztónak a leghűbb.
Énekre nyitja a lepecsételt
szájakat is.
És hitet ad nekünk.”

Nagy László