Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című versével kezdődött 2015. október 22-én a lévai Reviczky Házban a megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire.
Wirth Jenő, a Reviczky Társulás elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, azt szokás mondani, az a magyar, akinek fáj Trianon. Ő úgy tartja, az a magyar, akinek fáj Trianon, 1849. október 6., és 1956 október 23.
A bevezető után az egybegyűltek megnézték Matúz Gábor és Siklósi Beatrix Hóhér, vigyázz! című filmjét, melyben. Wittner Mária életének főbb eseményei, gondolatai bemutatása segítségével idézik fel az 1956-os forradalom eseményeit. Wittner Mária visszaemlékezik a forradalom napjai alatt hogyan élt, hol, kikkel harcolt, hogyan sebesült meg. Visszaemlékszik a siralomházban, börtönben eltöltött hónapokra, évekre, a sok szenvedésre, egykori, kivégzett cellatársakra, barátokra. A forradalom áldozataira. A film egyik megrázó jelenete, mikor a főszereplő, több mint 50 év elteltével visszatér - ezúttal kamerák és nem géppisztolyos ávósok kíséretében- az egykori ÁVH központ, ma Képviselői irodaház alagsorába, ahol 1957-ben fogva tartották.
A filmvetítés után az egybegyűltek kötetlen beszélgetésben osztották meg egymással 1956-os élményeiket, emlékeiket, gondolataikat. majd magával a filmrendezővel, Matúz Gáborral a film készítésének körülményeiről, tartalmáról, az 56-os eseményekről beszélgettünk.A filmrendező bevezetőjében elmondta, külön öröm számára, mikor határon túli magyar közösség meghívásának tehet eleget, Lévára is nagyon szívesen jött, hogy együtt ünnepelve emlékezhessenek.
A beszélgetés során kiderült, hogy rendező úr hogyan is jutott el az eredeti esztergályos foglalkozásától a filmrendezésig. Fény derült a filmforgatás körülményeire, az anyaggyűjtés elhúzódó folyamatára. Azt is elárulta, hogy már egész fiatalkora óta érdeklődik a történelem iránt, éppen ezért nem véletlen, hogy az általa eddig rendezett filmek mindegyike egy-egy a magyar történelemben meghatározó eseményt dolgoz fel: az Igazságot Magyarországnak - Trianont, a Hóhér, vigyázz! - egy portréfilm Wittner Máriáról, valamint a 2009-ben megjelent filmje: A legbátrabb város-Civitas Fortissima - az 1919-es január 29-i csehkiverés történetét dolgozza fel. A beszélgetésből megtudtuk, hogy a most készülő filmje a salgótarjáni sortűzről- amely szintén 1956-os témát dolgoz fel, várhatóan 2016. december 8-án jelenik meg. Az Igazságot Magyarországnak! és a Hóhér, vigyázz! c. filmekben Matúz Gábor rendezőtársa Siklósi Beatrix volt.
A közönség kérdésére, miszerint mi az oka, hogy a mai fiatalok nem, vagy csak keveset tudnak 1956-ról, Matúz Gábor kifejtette:„Nem csak a gyerekek, a felnőttek is téves információval rendelkeznek 1956-ról. Ezen munkával, tanítással, odafigyeléssel lehet változtatni - meg kell próbálni átadni, hogy a most felnövő generáció helyes értékrendet tudjon alkotni"
„Mi volt ezerkilencszázötvenhat, barátom? Múlt, ami elmúlt? Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem volt Se élő, se holt. Elfelejtetted a Tettet? Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett. Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a Valami. Hogy Valami volt: s ez a szabadság. És hogy futott előle a Gazság! Pattant a ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenincs. A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép: ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt. Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt. Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre, s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre. Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság? És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják? A csillag lehullt, a Nap ragyog. Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?! Nem kértél sokat, csak az életed, s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet. Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver. Aléltan elhever. A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed. Földedbe bevernek, mint jelzőkarót. Élethosszig fizetheted ezt az adót! Jön a defterdár, s tőle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár. Mi volt az életed? Hiába kérdezed: Ahogy a helyed nézed népeknek sorában, légy büszke arra: ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában."
A késő estébe nyúló megemlékezéssel Léván is méltón leróttuk tiszteletünket a forradalom hősei előtt.
