Embertől emberig (II. fejezet)

Scheiling Tamás és felesége, a Via et Vita Nagycsaládos Egyesület elnöke, a Katolikus Karitász Orvosmissziójának önkéntese;

Csibi Tamás és felesége, a Via et Vita Nagycsaládos Egyesület alelnöke, a Katolikus Karitász Orvosmissziójának önkéntese;

Vermes Tibor fotóriporter, a Katolikus Karitász Orvosmissziójának önkéntese;

Vojcek László (Prof, Dr., főorvos) a Katolikus Karitász Orvosmissziójának vezetője;

és Kecskés László, a Katolikus Karitász OM szervezője.

„Az Orvosmisszió ma Európában a „leg”-ek missziója.”[1] (Vojcek László professzor, az Orvosmisszió vezetője)

A misszió tagjai a megélhetést tekintve legszegényebb, legnehezebben megközelíthető, a nagyvilág számára sokszor ismeretlen, egészségügyi szempontból elhanyagolt helyeket igyekeznek felkeresni és lehetőségeikhez mérten segíteni. Az emberek rászorultsága, a nemzet szeretete, az összetartozás érzésének megerősítése és a hűség motiválja ezeket az orvosokat és hallgatókat, hogy két-három hetente útnak induljanak.

„Szolidaritás a határon túli magyarsággal. - A vizsgálatoknak a megelőzés és a gyógyítás mellett fontos üzenete, hogy az anyaország számára minden magyar fontos, és odafigyel a legtávolabb, szórványban élő honfitársainkra is. A prevenciós szűrések az egészségmegőrzés fontosságára is felhívják a figyelmet, és általuk olyanok is részesülhetnek a szakorvosi vizsgálatokban, akik erre nem gondoltak vagy panaszaik ellenére, anyagi helyzetük miatt nem is gondolhattak.”[2]

A karitászos csapat tagjaival még Kárpátalján találkoztam az elmúlt év őszén, amikor Aknaszlatinán teljesítettem szolgálatot. Pillanatok alatt összegyűlt a település számos lakója, amikor a jól ismert jellel szignózott kisbuszok begördültek az aknaszlatinai Szent Anna Katolikus Óvoda udvarára. Megtudtam, hogy visszatérő vendégeket köszöntenek, akik testi-lelki támaszt nyújtanak a rossz egészségügyi és szociális helyzetben élőknek.[3] Ámulva néztem egész napos fáradhatatlan munkájukat, és tanultam tőlük az emberséget. Azóta folyamatosan követjük egymás útját, és amikor a Válaszúti Szórványkollégiumba kerültem petőfisként, felmerült bennem a gondolat, hogy bizonyos dolgok kapcsán segítséget kérek tőlük, és meghívom őket, látogassanak el a Mezőségre is. Levelemre hamar pozitív válasz érkezett és elkezdhettem a szervezést. Rövid időre érkeztek, de alapos átgondolás után úgy építettük fel a programot, hogy sikerült minden értékes percet kihasználni. Társalgásra, ismerkedésre, a közös étkezéseknél került sor, ahol a vendégeink Balázs-Bécsi Gyöngyi és Balla Ferenc beszámolói alapján megismerhették a Kallós Zoltán Alapítvány mezőségi szórványmagyarságért végzett munkáját. A „lélekmentés” gondolata, Balla Ferenc elmondása szerint, Kallós Zoltán egyik leghangsúlyosabb hagyatéka, amit ő a legértékesebb tevékenységnek tartott.

Ismerkedés után útra keltünk és meglátogattuk a közeli, az Alapítvány számára fontos helyeket. Elsőként a töki tangazdaságát, ahol még az almalékészítés rejtelmeibe is belekóstolhatott a kis csapat. Ezután a Kallós Gyűjtemény megtekintése következett, majd Wass Albert szülőházát, a válaszúti Bánffy-kastélyt vettük célba.

A délután a munkáé volt, amibe mindannyian bekapcsolódtunk: orvosi vizsgálat, előadások, tanácsadás, beszélgetés a gyerekekkel. A szórványkollégium gyermekeinek zöme elszigetelt falvakból származik. Nagy többségük anyagilag és szociálisan hátrányos helyzetű közegből. Sok családnál problémát okoz az alapvető tisztálkodási szerek beszerzése és a gyermekek ruházása is. Első körben tehát alap tisztálkodási szereket és eszközöket kértem a kollégium minden lakójának. Valamint felkértem őket, hogy előadásokkal is készüljenek, mert a felsőbb osztályos gyerekeknél óriási szükség van alapvető információk átadására, és fontos kérdések tisztázására.

Adomány kapott a konyha is, hideg élelmiszer formájában. És adományt kaptam én is - festékeket, színes papírokat, kreatív anyagokat és eszközöket -, szakköreimhez és a kézműves foglakozásokhoz. Ezért rendkívül hálás vagyok, hiszen csak akkor tudunk minőségi munkát végezni, ha van miből dolgoznunk.

A csapat magával hozta azt a rendkívül praktikus mozgó rendelőjét, ami negyed óra alatt összeállítható egy arra alkalmas helyiségben. Dr. Vojcek László főorvos pedig szűrésre, nőgyógyászati vizsgálatra, terhesgondozásra és tanácsadásra várta az Alapítvány dolgozóit és a nagyobb lányokat.

A délután folyamán a főorvos előadást tartott a mezőgazdasági szakiskola kollégistáinak - külön a fiúknak és külön a lányoknak - a serdülő korosztályt leginkább érdeklő kérdésekről, a testi és lelki változásokról. A kollégisták már régóta szerették volna, ha meglátogatná őket egy igazi orvos és válaszolna a kérdéseikre. A találkozó mindkét fél elmondása szerint rendkívül jól sikerült.

Este Scheiling Tamás, a Via et Vita Nagycsaládos Egyesület elnöke röviden bemutatkozott a szakkollégistáknak és átadta az ajándékokat, aminek mindenki nagyon örült. A kollégium diákjai azóta is hálával emlegetik a csapatot és többször hangsúlyozták, hogy szeretettel várják vissza a kedves vendégeket.

Ezek az emberek önkéntesek! Saját szabadidejüket, barátságukat, szaktudásukat és emberségüket adják. Céljuk a nemzet legkiszolgáltatottabb tagjainak felemelése, megsegítése. Nincsenek reflektorfényben, de nem is a hírnév a céljuk. A mai világban ez nem magától értetődő viselkedési forma, és mégis milyen könnyen elsiklik fölötte az ember. A legtöbb, amit tehetünk, hogy példaként állítjuk magunk elé őket, mert csak így juthatunk el embertől emberig, magyartól magyarig.

„Felelősséggel tartozunk a határainkon kívül élő magyarság sorsáért,

magyarságuk megőrzéséért és valljuk az elesettek és szegények megsegítésének kötelességét.”

Via et Vita[4]