“Adjál fényt és a sötétség magától elmúlik majd“ (Erasmus)
Ebben a 4 hetes időszakban nagy karácsonyi előkészületek folynak, hiszen a hívek méltóan fel szeretnének készülni Jézus születésének napjára.
Az advent jelképe az adventi koszorú, szimbolikája a régmúltba nyúlik vissza, a 19-dik századtól kezdve már főként fenyőágakból készül és 4 gyertya ékesíti. A gyertyákat vasárnaponként vagy előző este gyújtják meg, minden alkalommal egyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekedő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozóknak ad karácsonykor.
A zsil-völgyi magyarok számára az adventi koszorú készítése kiemelkedő fontossággal bír. A lelki aspektuson túl ez egyben fontos közösségi tevékenység is. Rendszerint együtt szerzik be a hozzávalókat és közösen készítik el a koszorúkat. Idén az unitárius lelkészlak közösségi termét újra belengte a fenyő illata. Egy év kihagyás után az új gyakorló segédlelkész Márton Edit érkezésével a hívek újra a hosszú évek óta megszokott helyükön készíthették el adventi koszorúikat.
Ez alkalommal vendégek is érkeztek a környező településekről Petrozsényból és Vulkánból. A Zsil-völgyébe valaha Erdély minden szegletéből érkeztek munkások a bányászat nyújtotta jobb élet reményében és szűkebb pátriájukból magukkal hozták hagyományaikat szokásaikat gasztronómiai sajátosságaikat. Ettől a hozott örökségétől gazdagabb ez a hely, mint máshol, mert családon belül is ötvözték az ünnepi szokásokat.
Meghitt szeretetteljes délutánt töltöttünk el együtt, mely minden tekintetben méltónak bizonyult az advent szellemiségéhez. Erő rejlik az ünnepekben. Az Advent várakozás, a várakozás pedig áldott állapot.
