Az október, november és decemberben születettek ünnepeltek együtt a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál.
2020. január 17-én, pénteken rendezték meg az immár hagyománynak számító születésnapozást az alapítvány gyermekei és munkatársai számára. Ezen alkalommal az október, november és decemberben születettek kerültek a középpontba. A születésnapozás hete mindig nagy sürgés-forgással telik. Az ünnepeltek nevének kifüggesztése után jön a fejtörés, hiszen minden ünnepelt egy személyt hívhat magával, az esti bulira. Az ünnepi plakátot a kiragasztása után rögtön körbevette a gyermeksereg, mindenki szemlélte, mikor kezdünk, kik vannak a listán és persze a lányok által feltehető legfontosabb kérdés is elhangzott: „De mit fogok felvenni?”
A terem dekorálása sem utolsó a teendők listáján. Amikor a fejemben megszületett az ötlet, a gyerekek nagy örömmel segítettek ezt megvalósítani. A rendezvény előtti nap, estébe nyúlva ragasztottuk a plafonra a lufik és krepp-papírok tömkelegét. Egy, a már elkezdődött farsang időszakhoz is illő, színpompás kompozíciót sikerült összehoznunk, ami elnyerte a kicsik és nagyok tetszését is egyaránt. Nem volt olyan felnőtt vagy gyermek, akinek a szemei ne szegeződtek volna egyből a plafonra, amikor belépett az ebédlőbe.
A születésnapozás este kezdődött, de néhány segítőkész fiú már kora délután munkálkodott. Szokás szerit miccset, vagy kolbászt grilleztek a szülinapra érkezőknek, ezt tálaltuk fel vacsoraként. A fiúkat még a -8 fok sem állította meg, és a kolbászok illata körbelengte az ebédlő hátsó udvarát. Ezalatt a torták a jó meleg sütőben sülve várták, hogy tejszínhabbal megkenve a gyerekek arcára mosolyt csaljanak.
Villódzó fények beállítva, zene bekapcsolva és már kezdődhetett is a felhőtlen mulatság. A táncparketten együtt táncoltak és énekeltek a gyerekek és a felnőttek. Ha körbe néztünk a teremben láthattuk sokféleképpen szórakoznak a gyerekek. Volt, aki csendben figyelte a táncparkett ördögeit, s nagyokat kacagott egy-egy mozdulat láttán, voltak, akik kergetőztek a teremben, a kisebbek a lufik plafonról lepottyanására vártak, volt, aki boldogan szürcsölte a narancslevét, volt, aki az óriás fotókeretben fényképezkedett, de egy valami mindegyikőjükben közös volt: a mosolyuk. Felhőtlen, önfeledt és boldog mosolyok.
A táncos mulatságot csak a kolbász és a torta elfogyasztása szakította félbe, illetve a sokak által várva-várt ajándékozás. Ahogy felhangzott a „Boldog születésnapot” a gyerekek izgatottan szemlélték a csomagok megjelenését. Szépen sorban vették át a nekik szánt ajándékokat. Volt, akinek akkora csomag jutott, hogy alig bírta a helyére vinni. Az ünnepelt nevelőket a csomagjuk mellett szép virágcsokorral is megjutalmazták, s persze a nekik járó hatalmas tapssal.
A születésnapi ünnepségünk után, a megannyi énekelt dal, a sok-sok tánclépés és persze az ajándékok mellett, fáradtan, de széles mosollyal tért nyugovóra mindenki, hiszen együtt, szeretetben töltöttük ezt a napot is.
