FÉLÉVZÁRÓ KIÁLLÍTÁS A KALLÓS ZOLTÁN ALAPÍTVÁNY SZÓRVÁNYKOLLÉGIUMÁBAN
A 2019 szeptembere óta, heti rendszerességgel tartott, napi másfél órás foglalkozások meglepő és szép eredményt hoztak. A vizuális nevelés, agyagozás, hon- és népismeret, továbbá népi kismesterségek - vagyis kézműves szakkörökön naponta 20 diák vesz részt hétről hétre.
Mivel a gyerekek semmiféle előképzettséggel nem rendelkeztek, a munkát technikai és gyakorlati ismeretekkel kezdtük. Eredményeket csak akkor érhetünk el, ha pontos, folyamatos és kitartó munkát végzünk, ha az ismeretek, az elsajátított technikák egymásra épülnek, és ha a gyakorlat kellő elméleti megalapozással társul.
Témaválasztásban, az életkori sajátosságok figyelembevételével az adott évszakhoz és a magyar naptári év ünnepeihez igazodtam. Helyet kapott az önismeret, a környezethez és az egymáshoz való viszonyunk feldolgozása is. A munkát az alapoktól kezdtük. Az első hónapban az anyagokkal, technikákkal, az alkotó munkafolyamatokkal és egymással ismerkedtünk. A közösen bejárt út lépésről-lépésre nyomon követhető az alkotásokon, ahogy a gyerekek egyéni fejlődése is. A képzőművészeti alapismeretek szakkör alatt a festészet és grafika alapjait, rajzolást, komponálást és felületkezelést sajátítottak el a gyerekek.
Az agyagozáson a legegyszerűbb formáktól, az ősi marokedényektől eljutottunk a dekorációs elemekig és az esztétikus használati tárgyakig. Az alkotók a kiállításmegnyitó után, egy kis kézműves vásár keretében értékesítették az általuk készített tárgyakat. A népi kismesterségek - vagyis kézműves szakkörökön a gyerekkel közösen alakítottuk ki a foglalkozások sorát.
A mézeskalács-készítéstől egészen a bútorfestésig sokféle technikát kipróbálunk. Programom nemcsak a népművészet és a szokásőrző jeles napok elemeit öleli fel, hanem a mindennapi élethez kapcsolódó tevékenységeket is. Tartalmilag és időrendileg egységes rendszerbe foglalja a néphagyományőrző tevékenységeket, melynek összefoglaló keretét évszakonkénti rendezésben az Évkör adja. A tárgyi népművészet anyagai, forma-, szín- és díszítő világa ma is követendő modell lehet az alkotó ember számára. A hagyományőrzésben az értékek újrafelhasználásával létrejön a folyamatosság. A vizuális nevelés lehetőségei a hagyományőrző tevékenységek, a népi kismesterségek, a növényi dísztárgyak, játékok és eszközök elkészítése által gazdagodnak. A műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének.
A szakkör szerves részét képezi a jeles napokat jelképező és leginkább megjelenítő tárgyaknak és eszközöknek megismerése és elkészítési technikájának elsajátítása is (farsangi maszk, tojásírókázás, adventi koszorú, mézeskalácssütés, májusfadíszítés). A játékeszköz készítéséhez, barkácsoláshoz és kézimunkázáshoz folyamatosan gyűjtjük a környezetünkben található természetes anyagokat:
- termések: kukorica, makk, gesztenye, csuhé, zöldségek
- növények: nád, vessző, szalma, gyékény
- állati eredetűek: gyapjú, toll, bőr, méhviasz
- textíliák, kavics, homok, spárga, vessző, fonal és mindenféle anyag, ami felhasználható.
„Egy kép többet mond ezer szónál”- tartja a kínai közmondás. Ha a látogató végigsétál a félév termése előtt, olyan érzésekkel, kifejezésmóddal és rejtett szimbolikával találkozhat, ami túlmutat a verbalitáson. Minden megszerzett tudás az emberi fejlődés újabb lépcsőfoka, és kulcs lehet a továbblépéshez. Hiszem, hogy tanítványaim már másképpen néznek a világra, többet látnak belőle. Különösen fontos ez itt a szórványban, hiszen a legtöbben csak így találkozhatnak saját kultúrájukkal. A kreatív környezetben, néphagyományőrző szellemben nevelt gyermek alkotó kölcsönhatásban él a természettel, ráérez arra, hogy képes alakítani a világot. Megismeri a közös alkotás örömét, a múlt értékeit, megerősíti a környezetért érzett felelősséget. Érzelmileg gazdagabbá, értelmileg fogékonyabbá válik. Alapozódik benne a környezete és nemzete iránti szeretet érzése. Felismerve „a gyökerek” éltető szükségletét, az átadás, az újrateremtés felelősségteljes kötelességét próbálom megvalósítani ezeken a foglalkozásokon.
„Tanítsunk táncot és játékot, dalt és zenét, a kézzel való alkotás örömét, mert aki nem tud alkotni, az rombolni fog. A művészet segítsen abban, hogy átvészeljük az átvészelhetetlent, feldolgozzuk a feldolgozhatatlant, úrrá legyünk gyászon, csalódáson. Szükségünk van erre a technikára, hogy megmaradjunk embernek.”
(Andrásfalvy Bertalan nyomán)
