Böjte Csaba 66. születésnapjára
Páll Éva, az alapítvány kulturális programjainak felelőse, kérdésemre, hogy miben segíthetek az ünnepi műsor létrejöttében, csupán arra kért, hogy keressek pár alkalomhoz illő verset, mert neki egy ideje mindig ugyanott nyílnak ki a verseskötetei, és nem szeretne önismétlővé válni.
Versrajongó lévén, kérését örömmel fogadtam, és miután kiderült, hogy Csaba testvér épp a 66. születésnapjához közelít, ez azonnal eszembe juttatta Arany János Sejtelem című négysorosát, amellyel a szerző mintegy hagyományt is teremtett a magyar irodalomban: annak hagyományát, hogy költőink a saját születésnapjukon tollat ragadva verset írnak.
„Életem hatvanhatodik évébe’
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.”
(1882. március 2.)
Többen magukra igazították, melyek közül leginkább Kányádi Sándor Arany Jánosra gondolva című verse illik ide:
„Kenyerem javát már megettem,
Útjaim nagyját már megjártam,
Útfélen fekszem őszi fának
Egyre gyérülő árnyékában.
Fogam között egy szál vadrozzsal,
Szememben a tündöklő éggel,
Kévem beköti majd az Isten,
Mellenre térdel.”
Palko Cecília rövid köszöntője után a Páll Éva által összeállított ünnepi műsor végül a harmadik születésnapi verssel kezdődött, amelyet Weöres Sándortól választottam, és amely a kicsik szájából különösen jól szólt, hiszen a szerző arról volt híres, hogy néha „gyermekszájjal” verselt, még ha egyetemes gondolatokat is fogalmazott meg éppen. Versének címe: 66.
Most vagyok hatvanhat éves.
Csak azért nem járok óvodába,
mert köhögést kapnék.
Csak azért élek, mert még nem haltam meg.
nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét.
Közeleg amaz idő, mikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall,
a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj
ne legyen barátságtalan.
A verseket születésnapi dalok váltották, a dévai gyermek műsorát pedig a szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthon lakóinak köszöntője követte. Igazgatójuk, Menyhárt Ernő vezetésével előbb Szedő Dénes és Varga Attila Napénekét, majd zárásképpen Kovács Nóri és a Motiva zenekar Születésnapodra című dalát adták elő.
Az ünnepi műsort a gratulációk és köszöntések követték, és természetesen az ilyenkor elmaradhatatlan szülinapi torták, amelyek közül ezúttal egy olyan is készült, amelyből az ünnepelt is fogyaszthatott. Az ünnepség egy jóízű vacsorával és az azt követő desszert elfogyasztásával végződött.
Jómagam a verseken túl Gabriel García Márquez Szent című novellájával köszöntöttem Csaba testvért, kívánva, hogy az a bizonyos belső táj szép maradjon a hátralévő, reményeink szerint minél hosszabb időre!
