Ürményháza, de szép helyen van, mert a templom a közepében van.
Ürményháza a Bánság déli részén található település. Alapítása a telepítések azon kései időszakára esik, amikor a kincstári birtokokon a felmerülő igények miatt igyekeztek minél több dohánytermesztő telepet létrehozni. Ürményi Ferenc, a temesvári kamarai birtokok jószágigazgatója szervezésében 1817-ben hatvan, az ország különböző részeiről érkező család telepedett le itt.
Ezt követte 1843–1844-ben a második telepítési hullám, amikor újabb negyven, ezúttal szegedi gyökerű szerződéses dohánykertész család érkezett a Terézia-csatorna jobb partjára, a kiszárított Ilonci-mocsár peremterületére. A bécsi udvar kifejezett törekvése volt, hogy a felszabadított területekre római katolikus családok érkezzenek – így történt ez Ürményháza esetében is.
Az új telepeseknek szó szerint a semmiből kellett új otthont teremteniük, és megkapaszkodniuk a nemrég még víz járta, életet adó földben. „Az ürményházi nép – ahogy a szerző írja könyvében – Istenbe vetett hitével élt és dolgozott. Tűrte a rengeteg akadállyal és gyötrelemmel járó életet, mert előtte állt Jézus szenvedésének és kereszthalálának példája.
Azzal a tudattal éltek és élnek, hogy sorsukat csak Isten kezébe téve tudják alakítani.” Történetük sikerét igazolja, hogy a letelepedés után tizennyolc évvel már állt Ürményháza első, Szent Anna tiszteletére szentelt temploma. A ma is álló, ugyanezen titulussal bíró istenháza 1886-ban készült el, miután az első épületet az 1848-as szabadságharc viharai porig rombolták.
Óh, te lourdes-i, ékes, kinyílt rózsaszál!
A lourdes-i kilenced egy olyan imaforma, amelyet Gyertyaszentelő Boldogasszony napjától (február 2.) február 11-ig, az 1858-ban történt első jelenés napjáig imádkoznak. Franciaországban, a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték először a Szűzanya lourdes-i megjelenését 1890-ben, amelyet azután ötvenedik évfordulóján (1908) az egész Egyházra kiterjesztett X. Piusz pápa.
Máriás lelkületű népünk körében gyorsan elterjedt e jelenések híre és története, számos templomunkban oltárt vagy barlangot emeltek a lourdes-i Szűz tiszteletére, és napjainkban is minden évben kilenc napos ájtatossággal ünneplik őt. Ürményházán eredendően házaknál végezték az imasorozatot, 1986 óta a megépült hittanterem ad helyet a kilenced végzésének.
Egykor közel ötven tagot számlált az asszonyok imacsoportja, napjainkban – a lakosság csökkenésével arányosan – 12 fő intézi ezekben a napokban anyáiktól és nagyanyáiktól megörökölt buzgó fohászát Máriához.
Megjelenésed emlékét most ünnepeljük
Manapság az egyházilag széleskörűen elfogadott, újonnan összeállított ájtatosságot végzik Ürményházán is. A könyv szerzője azért vállalkozott e könyv összeállítására, hogy az egykor népszerű, régies formájú lourdes-i imakilenced fennmaradjon az utókornak. Munkájához az alapot a kéziratos imafüzetek mellett azok a 1994-ben magnószalagra rögzített hangfelvételek szolgáltatták, melyeken az imaszövegek mellett 17 ének is rögzítésre került.
A könyv az alábbi fejezetekre tagolódik:
1. Ürményháza falujáról
2. Néhány mondat a lourdes-i történetről
3. A lourdes-i kilenced Ürményházán
4. A lourdes-i kilenced egy napja Ürményházán
5. Az 1994-es hangfelvétel további kottái
6. Lejegyzett énekek, melyek nem szerepelnek a hangfelvételen
7. Egyéb lourdes-i énekeink
8. A lourdes-i kilenced végzése manapság
E könyv a falu vallásos életének fontos kordokumentuma, emellett úgy lett összeállítva, hogy gyakorlatban is használható legyen azok számára, akik február 2-11. között imáikkal lélekben ma is elzarándokolnak a Szent Szűz jelenésének színhelyére.
Óh kegyelemnek rózsája, tiszta fürdője,
Ne hagyd magyar nemzetünket elcsüggednie.
Mert Szent István reád bízta, koronáját felajánlta,
Míg magyar lesz igaz szívű, ne hagyd el őket,
Óh lurdesi Szűz Mária könyörögj értünk
Megjelenésed emlékét most ünnepeljük. A lourdes-i imakilenced Ürményházán.
Írta és összeállította:
Virág József dr.
Lektorálta:
Kürtössy Péter, a Petőfi Sándor program ösztöndíjasa
Grafikai szerkesztés és borítóterv:
Vargyas Ildikó, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa
Ürményháza, 2025. 83p.
