A dévai és a szászvárosi fiataloknak címezve
Déván az anyanyelvek ünnepének másnapján, február 22-én, az Apró Kezek Műhelye szervezésében a Szent Antal Közösségi Ház adott otthont az előadásoknak. Egy nappal később, február 23-án pedig a szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthon bentlakói számára ismételtük meg a produkciónkat.
Az előadások sorrendje nem változott, a műsor viszont annyiban igen, hogy az előzőleg Fogarason és Vajdahunyadon „Az anyanyelv szerepe a nemzeti identitásban” című előadásom tartalmát a fiatalabb korosztályhoz igazítva frissítettem. Az emigráns magyar irodalom képviselőinek helyét a kortárs szerzők vették át. Gyimóthy Géza Nyelvlecke című verse itt is nagy sikert aratott, nem beszélve Varró Dániel Feleségem, ha felmegy a Facebookra című fricskájáról. Mellettük bemelegítésként a rímhányó Romhányi József állatversei keltettek nagy derültséget a közönség soraiban.
A különféle európai nyelveken megszólaló dalokból összeállított kvíz szintén nagy sikernek örvendett. A kicsik korukhoz képest nagyon ügyesen tippeltek!
Blokkomat – mivel Komáromból érkeztem – a város 200 éve született írójának idevágó soraival zártam:
"Egy kincs van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: az édes anyanyelv." (Jókai Mór)
Ezt követően Zsidai Sára, vajdahunyadi ösztöndíjas társam, Csipkére keresztelt bajor vérebével prezentálta a kutyák kommunikációs képességeit. Előadásából hasznos tudnivalókra tehettünk szert – hogy csak a legfontosabbat említsem –, megtudtuk, hogyan olvassuk a kutyák jelzéseit és testbeszédét. Bár némileg borítékolható volt, kétségtelen, hogy a kutyus mindenkit levett a lábáról – a fellépők közül egyértelműen ő vitte el a pálmát!
Zárásként Jankovszki Réka, fogarasi ösztöndíjas társam előbb földrajztanári képességeit megcsillantva mutatta be a nyelvcsaládokat és a világ nyelveit, külön felhívva a figyelmet a kihalófélben lévő nyelvekre is. Ezt követően a makramézás tudományába vezette be a fiatalokat, akik mindkét helyszínen egy-egy személyre szóló karkötőt bogozhattak maguknak. Igaz, volt, aki az elején egy kicsit belegabalyodott, de a végére mindenki belejött, és kellő sikerélménnyel mutogatta kézműves alkotását.
A pozitív visszajelzések tükrében elmondható – összefoglalva a négy nap eseményeit –, hogy mind a fogadószervezetek, mind a közönség (kicsik és nagyok egyaránt) örömmel fogadták közös műsorunkat. Programunk nemcsak az anyanyelvek világnapjára – ezen belül is a magyar anyanyelv fontosságára – irányította rá a figyelmet, hanem igazi ünnepi hangulatot teremtett, közelebb hozva egymáshoz a jelenlévőket és a turnézókat egyaránt.
(Folytatás következik – remélhetőleg a magyar költészet napja alkalmából!)
