Radnót, Marosludas, Marosvásárhely
Radnóton a Kali-lelkészházaspár ideérkezése óta, három éve vált szokássá, hogy már napokkal korábban kokárdákat készítenek azokra is gondolva, akik a március 15-i megemlékezésekre anélkül érkeznének. A helyi református parókián megtartott tevékenység kézzelfogható hasznossága mellett egyúttal nagyszerű alkalmat teremtett arra is, hogy együtt lehessünk, történeteket mesélhessünk egymásnak, és nem utolsó sorban mindenki megtanulja a kokárda-készítés nem túl bonyolult, de mégsem magától értetődő fortélyait. Hölgyekről lévén szó, az asztalra nemcsak nemzeti színű anyagok, tűk, cérnák és gombok kerültek, de idővel kávé, süti, és ami valódi meglepetés erejével hatott: egy üveg Pilvax kávélikőr is!
Marosludason március 14-én ünnepeltek. A helyszín az idén 12 éve felállított Petőfi-mellszobornak otthont adó kis, ámde a célnak megfelelő, rendezett mini-parkban. A közönség félkaréjban szó szerint körülölelte a szónokokat és az ünnepi műsor fellépőit.
Czirmay Csaba Levente, a Marosi Református Egyház esperese áhítata után Markó Attila parlamenti képviselő (RMDSZ) tartotta meg ünnepi köszöntőjét. Kis István helyi alpolgármester szónoklata sem maradt el hevületét tekintve az előzőektől.
A forradalmi lelkületű beszédek szó szerint vihart kavartak, így a Marosludasi Református Egyházközség Vegyeskara és a helyi 1-es Számú Technológiai Líceum diákjainak műsora fergetegesre sikeredett, megidézve 1848 március 15-ét, amikor is javában esett az eső, és a forgószél segített a röplapokra nyomtatott 12 pont szétszórásában.
Ezen a délutánon ez a feladat nekem jutott. A koreográfia szerint, amikor a nagy nap eseményeinek felelevenítésében a Landerer nyomdába értünk, én osztogattam szét a 12 pont tenyérnyi reprintjeit és az egy nappal korábban készített kokárdákat egy kiskosárból.
A Kali Tünde Zsófia által gondosan összeállított és betanított irodalmi műsorban Petőfi naplójegyzetei, a Nemzeti dal és Reményik Sándor: Erdélyi március című verse szerepelt. Amire következő pontként a Hajdina Néptáncegyüttes két fiatalja belekezdett a verbunkos táncba, a szél elült és az eső is elállt, mi több: gyönyörű napsütés ragyogta be a Pohánka és a Tatárka néptánccsoport, illetve a Haricska zenekar műsorát. A koszorúzást követően a Himnusz közös eléneklésével zárult a megemlékezés.
Március 15-én Marosvásárhelyen a Mathius Corvinus Collegium a Marosvásárhelyért Egyesülettel, a Gemma kávéházzal és más helyi szervezetekkel karöltve Petőfi Kávéházra keresztelt, egész napos programot kínált.
Mindez egy tematikus Petőfi-sétával indult, majd a várba költözve kézműves-foglalkozások várták az érdeklődőket.
Volt gyerektáncház, Forradalom reboot, forradalmi kvíz, bajusz- és szakállszépségverseny, és egy Márciusi ifjak (A forradalom arcai másképp) címmel megtartott előadás, amelyben Bene Zoltán József Attila-díjas író, a Szeged folyóirat főszerkesztője hozta közelebb a március ifjak, kiemelten Petőfi, Jókai, Vasvári és Szendrey Júlia alakját. A koszorúzás a Székely vértanúk emlékművénél történt. A napot az Üver zenekar és a Ditrói férfi dalkör közös koncertje zárta.
Március 16-án Radnóton a helyi református templomban a környező településekről is érkezve több felekezet hívei gyűltek össze, hogy a vasárnapi istentisztelet keretén belül, illetve azt követően közösen megemlékezzenek a márciusi ifjakról. Kali Szabolcs Barna lelkipásztor a 12 pontból emelt ki párat, olyanokat, amelyek ma is érvényes üzenettel bírnak.
Ilyenek az egyenlőség, az abból fakadó képviselet, a közös teherviselés, a sajtószabadság, a politikai foglyok szabadon bocsátása és utolsó pontként megemlítve: Unió Erdéllyel.
Ezt követően hitvese, Kali Tünde Zsófia szavalta el a Nemzeti dalt, majd gyermekük, Kali Rebeka Reményik Sándor: Erdélyi március című versét.
A helyi RMDSZ képviselői az ünnepi alkalmat kihasználva okleveleket osztottak ki a közösség megbecsült tagjai között. Név szerint: Simon István, Tőke László, Fogarasi István, Kovács Irénke, Takács Magdolna és Bogai Attila részére. Külön gratuláció illette a pár napja kitüntetett pedagógust, Bodnár tanárnőt, aki ez alkalomból az 1848/49-es forradalom eseményeiről egy rövid, ámde tartalmas előadással ajándékozta meg a közönséget.
A '48-as honvéd-dalok és a Himnusz közös eléneklése után az emlékezés koszorúit a templom kertjében felállított emlékműnél helyezték el. Az időjárás ezúttal is kegyes volt, így a ludasi Hajdina néptáncegyüttes és a Haricska zenekar ünnepi műsorát és a kalácsosztást a parókia kertjében már esernyők nélkül élvezhettük.
Komáromból ide érkezve nemcsak a napokban oly gyakran emlegetett Jókai és az utolsó napon, a '48-as katonadalok egyikeként felcsendülő Klapka-induló dobogtatta meg a szívemet, de az a kéznyújtás is, ami 177 éve átível időn és téren, összekötve nemzettársainkat.
