Gyűlnek a reálagyú gyerekek
A műhelyből jött... Az a szag... Inkább illat. Édes-szikár, frissen gyalult fa, lenolajkence illata.
20 satu moraja. Tekertek, reszeltek, véstek, vágtak, fúrtak, faragtak. Textildarabok csendben összesimultak. Vitorla készült fahajókra. Régi titkok, letűnt korok illata...
A műhelyből jön… Az a szag. Égő, lassan olvadó műanyag szaga. Az új kor, a jövő szaga. Erős…A gép, mint a retró centrifuga. Terem közepébe vándorolna, ha nem lenne kitámasztva.
Letöltik az internetről, betáplálják. A masina dolgozik. Rétegről-rétegre: halottfehér formát épít.
A 4-es teremben. Most Okos Labor. Olvasósarok és babzsák helyett… Robotok, 3 D nyomtató-gépezet.
A gépezet mögött…
Emberek (egyelőre). Ninják. Gyerekek.
(Nem afféle szablyás, fura hajú, fürgeléptű, falon kúszó, feketébe bújt, titokzatos fenegyerekek.)
Bár ők is hangtalanul mozognak. Leginkább, sehogy sem mozognak. A felsősök, fenn a másodikon, órákon át a székben ülve, nyelvüket szájukból kilógatva, programoznak (Scratch-elnek), gépelnek, számítógépnyelven „beszélnek”. A középiskolások mikrokontrollereznek.
Mi a csuda ez?
Nagylányos, nagyfiús CoderDojo. Kéthetente, a Bartókban.
Gyűlnek az okos, nyitott gyerekek.
