A Kerekasztal következő lovagja a bécsi „Europa”-Club, amely 1964-ben alakult, vagyis több mint ötven éves múltra tekint vissza. Az elmúlt néhány hónapban számtalan színvonalas rendezvényükön voltam jelen, így bátran állíthatom, hogy e szervezet a magyar identitás megőrzése érdekében évtizedeken át végzett lelkes és lelkiismeretes tevékenysége révén ma már alapvető szervezője és alakítója az ausztriai magyarok kulturális életének.
Az 1956-os magyar forradalom után Bécsben rekedt fiatalság sikeresen kereste egymást, így jött létre anno az egyesület, amely az első pillanattól kezdve tudatosan szervezte meg kulturális életterét és alakította ki politikai szemléletét. Az „Europa”-Clubnak mindig az volt az egyik fő célkitűzése, hogy erősítse az Ausztriában élő magyarok öntudatát. A tagok újra és újra meghatározták önmagunkat, keresve gyökereiket, anyanyelvi kultúrájukat, és törekedtek arra, hogy valós közösségként ünnepelhessék meg a magyar nemzeti ünnepeket.
A szervezet az útkeresési időszakban nagyszámú fiatalt nyert meg törekvéseihez, ők (főleg egyetemisták) alkották az akkori „Europa”-Club magját. Kötetlen csütörtöki klubestjeiken pezsgő egyesületi élet folyt, ismerkedési és szórakozási lehetőséggel. A viszonylag egyszerű körülmények ellenére kitűnő közösségi szellemet alakítottak ki.
1977 elején az egykori Károly-palota tágas termeiben új vezetőség vette át a klub irányítását, és a diák-klubból fokozatosan magyar kultúregyesület lett. Az új termek lehetővé tették, hogy hangversenyeket és filmesteket is fölvegyenek műsorukba. 1980 óta rendszeresen hívnak meg előadókat Nyugat-Európa különböző országaiból, sőt Amerikából is. Az ehhez szükséges anyagi alapot a tagok támogatásából teremtik elő. 1982 szeptembere óta az egyesület félévenként 5 ̶700 példányban „HÍRMONDÓ” címen tájékoztatót készít, amelyben beszámolnak az aktuális félévben végzett munkájukról, és válogatást tesznek közzé az elhangzott előadások szövegeiből.
1987 tavaszán a klubnak újra költöznie kellett, hosszas keresgélés után a Pazmaneumban találtak helyet. Egyre több magyarországi ellenzéki író, költő, művész, értelmiségi gondolkodó vette föl a kapcsolatot az egyesülettel. Ebben az időszakban az „Europa”-Club jelentősége abban rejlett, hogy a magyar műveltséget ápoló közösség élő valóság maradt Bécsben. 1988 és 2013 között az egyesület tevékenységét egyrészt továbbra is a színvonalra való törekvés, másrészt a magyarországi ellenzéki mozgalmak megerősödésével, az 1956-os forradalom eszméihez való fokozott ragaszkodás határozta meg.
Abból a felismerésből kiindulva, hogy az ausztriai magyarok nem ismerik, nem is ismerhetik a mozaikokra szétesett Kárpát-medencei magyar nemzetet, 1990-ben kultúrtörténeti és honismereti kirándulásokkal bővítették a programjaikat. Azóta bejárták a Felvidéket, Erdélyt, Kárpátalját, a Muravidéket, Csángóföldet, a Bánságot, Bácskát, Drávaszöget, Lengyelországot, a Baltikumot, Törökországot, Dalmáciát, Bosznia-Hercegovinát, Velencét, Páduát, Rómát, Veronát, Milánót, Torinót és Nápolyt. Jártak Kelet- és Nyugat-Galíciában, a prágai és a lembergi magyaroknál. 2012. június 4-én Székelykevén, a magyar nyelvterület legdélibb, többségében magyarlakta bánsági településén Petőfi Sándor-emléktáblát helyeztek el a művelődési házban.
Említésre méltó, hogy az egykor főként ’56-os menekültekből álló csoport, majd anyanyelvi közösség és szellemi társulás a munkakedvéből a mai napig semmit sem veszített. Sőt minden túlzás nélkül állítható, hogy az „Europa”-Club Ausztriában számos szempontból igen jelentős szerepet játszik ma is. Előadásokra, ünnepi megemlékezésekre, irodalmi estekre, színházi elődadásokra, folklorisztikus rendezvényekre, ifjúsági programokra, filmestékre, karácsonyi vendégségre, hangversenyekre és kulturális kirándulásokra hívja az érdeklődőket. Az évek során sokasodtak a magas szintű, gondolatgazdagító rendezvények, neves művészeket szerepeltető kulturális műsorok. Jelenleg az „Europa”-Club évente körülbelül 20 ̶ 25 rendezvényt tart. Programjával a magyar közművelődést kívánja előremozdítani. Igyekszik fél évre előre összeállított műsorát változatosra alakítani, azzal a törekvéssel, hogy minden rétegnek nyújtson valamit.
1992-ben a Hírmondót felváltotta az igényes, jól szerkesztett évkönyv. Erre a 700 ̶ 1000 példányban megjelenő – fáradságot és anyagi áldozatot igénylő – évkönyvre méltán büszke az egyesület vezetősége. Ezekben a kötetekben számos értékes; politikai, tudományos és kulturális téren jelentős cikk jelenik meg évről-évre.
Az egyesület közgyűlése 2014. február 6-án új vezetőséget választott. A tagság dr. Smuk Andrást választotta meg újra elnöknek. „Joggal hiszünk abban, hogy az „Europa”-Club – eddigi jó hírnevéhez méltóan – továbbra is fontos európai fórum maradhat az anyanyelvi magyar kultúra, a hagyományok és a határokon átívelő emberi kapcsolatok ápolása terén. Évente négyszer magyar kisebbségi színháztársulatot hívunk Bécsbe. Talán ezeken a rendezvényeken mutatkoznak meg leginkább a szellemi élmény mellett a magyar nemzettel való közösségvállalásunk életjelei. Rendkívül büszkék vagyunk ezekre a színházi rendezvényekre.” - mondta Dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke.
A szervezet a közelmúltban együttműködési megállapodást írt alá a Soproni Petőfi Színházzal, így láthattuk január 12-én a Magyar Kultúra Napjának tiszteletére a “Silentium – A csendtől a szóig” – Pódiumest Wass Albert életművéből című előadásukat a Collegium Hungaricumban. Ide kattintva az erről szóló képes beszámolót megtekinthetik.
Az „Europa”-Club rendezvényei és tevékenysége szellemi és lelki táplálékot jelentenek minden Bécsben, a hazájától távol lévő magyar embernek. Higgyék el nekem, tapasztalatból tudom! Vagy még jobb, ha személyesen győződnek meg erről! Látogassanak el az általuk szervezett rendezvények bármelyikére, és meglátják, igazat szóltam.
További információ: www.europaclub.at
