A 72-es számú Széchenyi István cserkészcsapat és a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség tagjai már hosszú évek óta közösen szervezik meg ezt a bált, amely kiváló szórakozási lehetőséget kínál kicsiknek és nagyoknak, ifjaknak és örökifjaknak egyaránt. Idén több mint háromszázan mulattak együtt e jeles esemény alkalmából.
Az idei bál mottója a „magyar népmesék“ volt, aki ennek megfelelő jelmezben érkezett, joggal reménykedhetett a jelmezverseny egyik díjában. Én például végre személyesen is találkozhattam az egyik kedvenc mesehősömmel, a csillagszemű juhásszal.
Négy órától a gyermekek farsangi játékokat játszhattak, majd rophatták a ritmusos táncokat a táncházban. Repültek a szoknyák és a szépen fonott copfok a levegőben, és egészséges pír jelent meg a mosolygós gyermekarcokon.
Hét órakor kezdetét vette a farsangi jótékonysági bál. Az idei tombola teljes bevételét a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségnek ajánlották fel a szervezők. Az összeget Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke személyesen vette át.
A hajnali kettőig töretlen fergeteges hangulathoz nagymértékben hozzájárult a zene, amelyet Vörös Zoltán biztosított. A magyar muzsika mellett mesés finomságokkal is készültek a szervezők. A báli terülj-terülj asztalkán ott illatozott többek között az ínycsiklandó töltött káposzta, az eredeti magyar lángos, és az édességek kedvelőinek a farsangi szalagos fánk.
„Volt ottan lé meg lé, hogy még a kutyák is térdig jártak a levesben. De boldog ember volt, aki egy kanállal kapott. A Dunát bekötötték egy nagy zsákba. Sárgarépából sarkantyút csináltak egy fiú csizmájára. Amint forgolódtak a nagy vigasságban, a gyerek sarkantyúja beleakadt a zsákba, így a zsák kirepedt, a Duna pedig folyásnak eredt. Itt a vége, tedd a jégre, majd elcsúszik valamerre!” (részlet az Égigérő fa című magyar népmeséből).
Így volt, ahogyan írtam. Aki nem hiszi, jövőre járjon utána!
