Magyarkanizsán, a Vajdaságban születtem, és iskoláimat is itt végeztem. Ezekben az években a néptánc jelentős szeletét tette ki életemnek. A magyarkanizsai Tisza Néptáncegyesület tagjaként hamar megismerkedtem népi hagyománykincsünk értékeivel és a bennük rejlő hihetetlen közösségépítő erővel. Habár már nem foglalkozom aktívan néptánccal, ma is szívesen járok táncházakba, és időnként vezetem is ezeket.

Egyetemi tanulmányaimat Szegeden kezdtem angol szakon, amelynek során nagy érdeklődéssel fordultam a szociolingvisztika és a nyelvi kontaktusjelenségek irányba. Mivel a magyar nyelv bővelkedik ilyenekben, kézenfekvő volt, hogy alapszakos diplomamunkámat az angol helyett a vajdasági magyarok által használt magyar nyelvváltozat kutatásának szenteljem. A mesterképzést már a Szegedi Tudományegyetem hungarológia – magyar mint idegen nyelv szakirányán végeztem.  Mindig is érdekelt, milyen lehet magyart tanítani más anyanyelvű embereknek. Olyan dologra vágytam, ami lehetőséget nyújt arra, hogy interkulturális közegben mutassam be a magyarság kultúráját, értékeit.

A macedóniai magyarság körében eltöltött egy év alatt ezt mind kipróbálhattam, és nagy örömömre szolgált, hogy segíthettem az ott élő magyar származású embereknek, hogy magyarságukhoz közelebb kerüljenek. Készségeimet egy olyan közösség szolgálatába állíthatom, amelynek nagy szüksége van a magyar nyelvi és kulturális identitás továbbörökítésére.

Bízom benne, hogy a macedóniai magyarok körében végzett munkámmal hozzájárulok e kicsiny közösség társasági és kulturális életének felpezsdítéséhez. Nyelvtudásuk gyarapításával pedig szeretném hozzásegíteni őket ahhoz, hogy a magyarsághoz fűződő kapcsolataik megerősödjenek, így identitásuk teljesebbé váljon.