Betekintés egy kiöregedő falu életébe...
Magyarbece Romániában, Fehér megyében, Nagyenyedtől délkeletre, Magyarlapádtól 4km-re található magyar falucska. A település maga 13. századi. Az első említése 1272-ből való. Domboktól körülzárt település, végállomás, közvetlen szomszéd falu Vadverem. 1332-ben már volt temploma. Ez a régi templom valamikor a török-tatár betörések során elpusztult. Jelenlegi temploma 1780-ban épült. Zárt közösség volt, a 20. század elejéig nem nyitottak a szomszédos Magyarlapád felé sem. Az egykor 750 lelket is számláló település mára 360 főt számlál. Ebből 350 református magyar, a többi magyarul is beszélő román nemzetiségű. A 20. század elejéig nagy volt az írástudatlanság aránya a faluban. A falu lakosai mezőgazdaságból élnek. Újabban rózsa és facsemeték termesztésével is foglalkoznak. Nagyon finom a magyarbecei bor, a falu híres a kajszi barackjáról is. Magyarbecében 1897-ben épült az állami iskola. E régi iskolát már nem tudták megmenteni, de pár éve sikerült egy új iskolát építeni a faluban. Sajnos az adatok azt mutatják, hogy elfogytak, elfogynak szép lassan a gyerekek a faluból. Az iskola bezárása sajnos folyamatban lévő probléma. Ma már csak 5 óvodás és 12 iskolás tanul az iskolában 4-dik osztályig. Magyarbece egy kiöregedő falu, nincs lehetősége mindenkinek helyben dolgozni, megélni. A leányok más faluba mennek férjhez, a fiúk nem házasodnak, nagyon sok agglegény él a faluban. Ez ma a helyzet.
De térjünk vissza egy kicsit az előző gondolatokra, és beszéljünk arról, hogy azért igyekszik is a falu. Van szerencsére egy lelkes óvónéni és egy tanító néni, akik mindent megtesznek, hogy működjön az iskola. Ösztöndíjas kollégámmal, Komáromi Kristóffal mi is igyekszünk hozzájárulni egy kicsit ahhoz, hogy segíthessünk.
Néptánc órát tartunk minden kedden a gyerekeknek egy csoportban, mivel kevesen vannak. Az óvodások jól alkalmazkodnak a nagyokhoz, az iskolások nagyon sokat segítenek a kicsiknek. Nagyon jó gyerek társaság, hálásak vagyunk, hogy taníthatjuk őket.
Elsősorban gyermekjátékokkal varázsolunk, népdalokat, néptáncot tanítunk nekik, mégpedig a nekik megfelelőbbet a saját falujuk tánckultúrájából, népdalkincséből. Fontolgatjuk azt a gondolatot, hogy a furulyaoktatást is elindítjuk, ugyanis volt a falunak kiemelkedően jó furulyása Szántó Ferenc, akinek fennmaradt az öröksége, miért is ne adjuk át a gyerekeknek, akik tovább őrzhetik majd. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy először a saját kultúrájuk érintse meg őket, tanulják meg, s büszkén hordják a szívükben. A becei "palánták" szívesen hallgatják Feri bácsi zenéjét és szorgosan tanulják az ő nótáit. Mára már jól tudják, hogy ki volt ez a híres bácsi, aki ugyanott született, ahol ők, és aki mai napig a környék egyik legismertebb prímása, furulyása.
Megemlékezés és tisztelgő sorok Szántó Ferencről:
Szántó Ferenc 1936-ban született az erdélyi Magyarbecében egy földműves paraszti családban. Az otthoni gazdaság vezetése mellett 18 évig juhászként a kollektív ideje alatt.
Az ének és a zene szeretete a családban az élet természetes velejárója volt, Szántó Ferenc szülei is jó énekesek voltak. 12 évesen hegedülni és furulyázni tanult, aztán 2 testvérével egy családi zenekart alapítottak. A hegedülést Kulcsár Ferenc magyarbecei embertől, a furulyázást Mojla István, cigányprímástól tanulta. A „Szántó együttes” a falu megbecsülését is kivívta, így gyakran hívták a környéken bálokba, konfirmálásokba, lakodalmakba zenélni. Hatalmas zenei repertoárral rendelkezett, maximálisan kiszolgálta a mulatni, táncolni vágyó közönséget. Számos népzenegyűjtő kereste fel Szántó Ferencet így szerencsére a fennmaradt repertoárja jól dokumentáltnak mondható. Szántó Ferencről elmondhatjuk, hogy egyedülálló módon képviseli a vidék gazdagon díszített, hagyományos zenei világát, szerencsések lehetünk, hogy gazdagította a kultúrát tudásával. 2015- en a Népművészet Mestere címet nyerte el.
https://www.youtube.com/watch?v=vxkXlaEarEU&t=2300s
