A görgényi vár történetéből
Az első oklevél, mely említést tesz a várról, 1358-ban kelt, többé-kevésbé hiteles ábrázolása pedig Giovanni Morando Visconti 1699-es Mappa della Transiluania című munkájában maradt fenn. A régészeti feltárások alapján bizonyossá vált, hogy égetett mésszel összefogott kövekből építkeztek, a felfelé vezető út csigavonalban vezetett a hegyre a könnyebb haladás érdekében. A korabeli leírások tanúsága szerint hat bástyája lehetett. A helyneveket illetően többféle elképzelés ismeretes, de a tudományos, valós nyelvészeti kutatások eredményeinek ismeretében Bóna István Erdély Története című munkájában Görgény nevét ismeretlen eredetűnek mondja. Hasonlóan a Maros többi jobb oldali mellékvizének nevéhez – véleménye szerint – ez „szláv-magyar együttesbe utólag bekapcsolódó” román lakosságra vall. Görgényszentimre környékén is szláv nevű településneveket találunk: Sabenica = Görgénysóakna, Kásova=Kásva, Hodok=Görgényhodák, Libán=Görgénylibánfalva, Orsova, Cziher, Kiher=Köhér, Skrop=Soropháza – ezek arra engednek következtetni, hogy a honfoglalás korában e területet, mint Erdély egyéb vidékeit is, szlávok lakták. A románok a tatárjárás után és annak következményeként érkeztek a görgényi vár környékére. Görgényszentimre helyneveinek magyar és román változata - (Berek-Berc, Mocsár-Mociar, Sósrét-Ritul sarat, Bélmező- Belmezeu, Gyurkakert- Gradina Giuca stb.) - úgyszintén a románok későbbi betelepüléséről tanúskodik.
Egészen bizonyos, hogy már a rómaiak is erődítményt építettek a környéken, a honfoglalás korában a Tomaj-nemzetség birtokába került a vidék jelentős része. Felső-Marosmentét II. András adományozta a Kácsics-nemzetséghez tartozó Simonnak, s az évszázadok során számos nemesi család kapta meg királyi honorbirtokként. Az uradalom tehát királyé maradt, a megbízott székely ispánok pedig az erdélyi vajdának tartoztak elszámolással a gazdálkodás és a birtok védelmének minden ügyében.
A királyok személye és jóindulata egyformán sűrűn változott a történelem során, így Görgény urai gyakran váltották egymást. Nagy Lajos király hosszabb időt is töltött itt, a velencei dózséval folytatott levelezése is ezt bizonyítja. Lackfi István rajta ütött a környéket elözönlő tatár seregen, de az ütközet során megsebesült. A legenda szerint a sírhelyét elhagyó Szent László vette át a támadás vezetését s győzte le a pogány hordát.
Az uradalom első, igazán pontos adatai a Hunyadi család korából származnak. A várhoz három hektár szőlő tartozott, s kezdetben huszonhét helység. Az V. Lászlótól kapott adománylevélben az alábbi nevek szerepelnek: egy város, Szent- Emre (Görgényszentimre, Gurghiu) és huszonhat falu : Pitula (Petele, Petelea), Péterlaka (Magyar- péterlaka, Petrilaca de Mureş), Körtvélfa (Körtvélyfája, Periş), Telk (Marostelek, Teleac), Radnoltfája (Radnotfája, Iernuteni), Belkény (Alsó- bölkény, Beica de Jos, Szent-Márton (Sósszentmárton, Jabeniţa), Hétbik (Hétbükk, Habic), Belke (Felső-bölkény, Beica de Sus), Adriánus (Görgényadorján, Adrian), Kásva (Kasva, Caşva), Libánfalva (Libánfalva, Ibăneşti), Kencses (Kincses, Comori), Szent-Mihálytelke (Szentmihaly, Sântmihaiu de Pădure), Kakucs (Görgénykakucs, Căcuciu), Sorbház (Soropháza, Şerbeni), Alsó-oroszi (Alsóoroszi, Urisiu de Jos), Felső-oroszi (Felsőoroszi, Urisiu de Sus), Felső-Kehér (Felsőkehér, Chiherul de Sus), Alsó-Kehér (Alsókehér, Chiherul de Jos), Nádasd (Görgénynádas, Nadăşa), Szelveszter (Görgényoroszfalu, Solovăstru), Hodák (Görgényhodák, Hodac) és Szebencs (Gőrgénysóakna, Jabeniţa), községek, Hohihi (ma már nem létezik) helység nagyobb része, Orsovapuszta (Görgényorsova, Orşova), végül bizonyos, meg nem nevezett vámhelyek. A kötelező beszolgáltatás mértéke falvanként változott, ám Görgény lakosai felmentést kaptak a mezőgazdasági munkák alól, ők a várban dolgozhattak. A környéken még ma is fellehető Darabont családnév a vár védelmére rendelt katonaság elnevezéséből vezethető le. Ez egyesek szerint szláv eredetű szó, mások viszont Brabant tartomány nevéből eredeztetik. A régi magyar nyelvben ez gyalogos katonát, testőrt jelentett.
Szapolyai János a feleségének, Izabellának ajándékozta a birtokot, aki Besztercéről hozatott pallérokat a vár kijavítására. A kincstár később Kenedi Ferencnek adományozta, aki a marosvécsi várat is felújíttatta. A munkálatokat János Zsigmond is folytatta, ekkor készültek a faragott ablakok. Az uradalom Báthory István birtokába került, majd a családon belül Zsigmondra szállt, akinek kiskorúsága idején a körtvélyfájai kötődésű Kovacsóczy Farkas lett az Erdélyt kormányzó háromtagú tanács egyik tagja, aki a latin nyelvű De administratione Transylvaniae (1584) szerzője. II. Rákóczy György korára a birtok mérete jelentősen lecsökkent, s Barcsay Ákos már csak tizenegy falut kapott. Ő Kemény János uralkodói ambícióinak áldozata lett, két társával együtt Kozmatelkén meggyilkolták. Ezt követően Teleki Mihályék kapták meg a várat. II. Rákóczi Ferenc fejedelemsége idején a környék várainak többsége Habsburg-sereg megszállása alatt állt, amiről Cserei Mihály 1709 és 1712 között írott Históriája is beszámol. Ekkor lett a Beresztelkén született Bánffy László görgényi várkapitány, akit később Kraszna vármegye főispánjának, majd Szilágysomlyó főkapitányának választottak. Jean Rabutin császári lovassági tábornok romboltatta le a várat 1707-ben, melynek romjait a környékbeli falvak lakói elhordták. A hegyen ma kápolna áll, melynek freskóján ott látható a vár egykori Visconti-kép alapján készült ábrázolása is.
Az új tulajdonosok, a kászoni Bornemiszák idején vette kezdetét a vidék iparosítása, József nevéhez köthető az üvegfúvó műhely és a papírmalom építése, s Ignác virágoztatta fel ismét a környék gazdasági életét. Fia, János, aki Hunyad vármegye főispánja lett, angolkertet telepített és ménest tartott. Gyakorta vendégeskedett itt Rudolf trónörökös, akinek kedvéért megépítették a keskeny nyomtávú vasútvonalat is. Míg a koronaherceg vadászott, hitvese, Stefánia horgászattal töltötte az időt.
Az egykori vár romjait rejtő domb aljában ma erdészeti szakiskola működik, az udvarán áthaladók megcsodálhatják a kert különleges, öreg fáit. A kirándulók kedvelt úti célja, mely előzetes bejelentkezés nélkül is látogatható.
