Idén 171. éve emlékezünk a nagy XIX. századi forradalmak sorában Európa szinten is meghatározó hazai forradalomra. Ez a történelmi távlat lehetővé tette, hogy az eseményeket sok szempontból vizsgáljuk, ismerjük meg és tegyük tanítását magunkévá.
Minden élethelyzetben más aspektus válik tanulságossá vagy szólítja meg a közösséget és az egyént egyaránt, ami az események jelentőségét és örökérvényűségét is mutatja. Közismert tény, hogy a diaszpóralét nagyon sok szempontból speciálisnak tekinthető. Például azért, mert a közösség tagjai a magyar mellett megismerik, és a megemlékezések által is részesei egy másik nemzet történelmének. Ilyenkor sokszor fordulnak elő egybeesések, vagy ugyanazon esemény több szemszögből való feldolgozása. Ilyen például az 1848-1849-es forradalom is, amikor a Habsburgok irányítása alatt álló nemzetiségek a magyar felkelés ellen léptek fel közösségként. Ugyanakkor március 15-e egy különösen szomorú emléknap is a mai Csehországban, hiszen 80 éve ezen a napon vonultak be a náci Németország csapatai, az akkori Csehszlovákia végső összeomlását okozva ezzel.
Mindezekről ugyanúgy szó volt a brünni koszorúzással egybekötött megemlékezésen, mint Petőfi tudatos politikai szerepvállalásáról (Kalla Zsuzsa, a Petőf Irodalmi Múzeum munkatársának írása alapján). Konkrét szövegpéldát is felelevenítve tárgyalta Detáry Attila Petőfi Sándor egyik kortárs interpretációját párhuzamként Kazinczy Ferenc hasonlóan tudatosan, önmaga által vállalt nyelv- és kultúraújító szerepével, akinek emléktábláját koszorúzta meg a helyi magyar közösség a Špilberk vármúzeumban. Mindkét meghatározó történelmi és irodalmi alak meggyőződéséért, népének sorsa javításáért vállalta a meghurcoltatást és halált is.
Ahogy egy mozgalom sem valósítható meg egyedül, és a közösség szerepe kiemelkedő fontosságú, a brünni magyarság is kötetlenebb környezetben, egymás társaságát keresve beszélgetésben és nevetésben gazdag estével zárta a megemlékezést, a márciusi eseményekhez hasonlóan a helyi diáksággal, a Kazinczy Ferenc Diákkör tagjaival együtt. Szintén a történelmi példát folytatva, mely irodalmárok mellett megérintett festőket, szobrászokat és más művészeket egyaránt a XIX. századtól folyamatosan, a brünni magyarok egy különleges koncerttel tették még emlékezetesebbé a 2019-es nemzeti ünnepet. Vojtek János zongoraművész és a Pósfa Zenekar közös koncertjében a népi és a komolyzene kapcsolata valósult meg forradalmi hangzatokban. A vastaps és a számtalan ráadás igazán csak a számszerűsége miatt adhat némi képet arról az emelkedett hangulatról és boldogságról, mely mind a zenészeket mind a közönséget jellemezte.
Az 1848-1849-es események eddig említett jellemzői mellett (közösség, diákság, művészetek, politikai és egyéb választott szerepek a közösség boldogulásáért) fontosak a helyszínek is. Ki ne tudná a Landerer Nyomda, a Pilvax Kávéház vagy a Nemzeti Múzeum jelentőségét a március 15-ei eseményekkel kapcsolatban. Mások mellett ezeket is felelevenítették az ostravai magyar klubban tartott megemlékezésen. Szó volt a nemzeti fontosságú helyszínek és események mellett az egyéni sorsokról, a mellékszereplőkről, akik szintén emberfeletti szerepvállalásról tettek tanúbizonyságot. Erről hallhatott az ostravai közösség példákat Szendrey Júlia naplórészletei segítségével, melyből megismerhettük a szerelmes és elkötelezett feleség végtelen hitét férjében és az általa képviselt értékekben. Különösen tiszteletre méltó az egyéni szempontok figyelembevételének teljes hiánya egy olyan felvilágosult nőtől, akinek lehetőségei férje nélkül végtelenül bekorlátozódtak, kisfiáról magának kellett gondoskodnia. Nem is csoda, hogy élete végén és második házassága (Horvát Árpáddal, négy gyermekének édesapjával) után, Petőfinéként temették el, amikor fiatalon, 39 éves korában meghalt.
A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Ostravai Helyi Egyesülete a történelmi események gasztronómiájára is gondolva a pozsonyi kifli mintájára (melyet a történelmi eseményekkor Kossuthkiflinek is hívtak és sokak szerint a forradalom süteményének tekinthető) töltött kelt tésztából készült süteménnyel kedveskedtek az egybegyűlt magyar közösség tagjainak. A közös megemlékezést közös éneklés követte Kossuth nótákat hallgatva és énekelve. Az ostravai közösség számára is fontos a helyi kultúra, illetve a magyar és a csehországi történelem közös pontjainak megismerése. Az 1848-1849-es események kapcsán ilyen Ormai Norbert alakja, aki osztrák származású cseh katonaként azonosult a magyar forradalom célkitűzéseivel és a magyar hadsereghez állt át. Sikeres, azonban páratlanul rövid karrierje után a legelső vértanúja lett a forradalomnak, akit a kegyelem lehetősége nélkül végeztek ki 1849 augusztusában, és akinek emléktábláját a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége más szervezetekkel közösen állította fel szülőházán Dobřany-ban. Ezt az országos ünnepségek keretében, március 16-án koszorúzták meg.
A csehországi magyar közösségek országszerte nemcsak saját közösségeikkel, hanem a cseh fővárosban közösen is megemlékeztek az 1848-1849-es eseményeiről 2019. március 16-án. A prágai Kisoldal téren megkoszorúzták az 1703-1711 között zajló Rákóczi-szabadságharc vezetőjének és névadójának emléktábláját. II. Rákóczi Ferenc, aki tanulmányait a cseh fővárosban végezte 1691 és 1692 között, a márciusi ifjakhoz hasonlóan védelmezte a magyar szabadságot, és áldozta életét a hazáért. A helyszínen Magyarország Prágai Nagykövetségének, a Prágai Magyar Intézetnek, az Ady Endre Diákkörnek és a Prágai Magyar Katolikus Plébániának képviselői is elhelyezték emlékkoszorúikat. Az eseményen a magyar himnuszt és a -takarodót Csehország hadseregének fúvószenekara kísérte. Az esős, szomorkás idő ellenére a tér megtelt tisztelgő honfitársainkkal, akik a Kisoldal téri hivatalos megemlékezést követően a prágai magyar nagykövetségen megrendezett fogadáson vettek részt. Itt levetítették Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ünnepi beszédét, és dr. Boros Miklós, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete elmondta nyitóbeszédét. Ezt vacsora követte finom, magyaros fogásokkal, miközben a jelenlévők kötetlenül beszélgethettek. Nem véletlen az a meggyőződés, hogy a nemzeti múlt nagy eseményeinek életben tartása és közös megünneplése a közösség jelenét erősíti meg és jövőjét biztosítja. A csehországi magyar közösség hosszú évek óta erősíti és megéli mindezt: Tisztelet a bátraknak!
