Huszonöt év telt el a vukovári honvédő háború, a várost teljesen elpusztító ostrom óta. A 90-es évek előtt Vukovár egy fejlődő, hatalmas, az egész országra termelő cipőgyárral rendelkező, több ezer munkást eltartó, emellett főként még mezőgazdasággal is foglalkozó Duna-menti város volt, melyben pezsgett a kulturális élet.
1991-ben Horvátország kikiáltotta függetlenségét, mely lépés beindította az események láncolatát. A nemzetközi tiltakozás ellenére a Jugoszláv Néphadsereg 40 ezer fős alakulattal és 600 tankkal zúdult rá Vukovárra. A települést néhány száz horvát gárdista, rendőr és mintegy ezer, katonai tapasztalattal nem rendelkező önkéntes közel három hónapon keresztül védte a többszörös túlerővel szemben. A város végül elesett, teljesen lerombolták, fogságba esett védőit kivégezték.
Egy akkor tudósított riporter, Siniša Glavašević szavaival élve: „Vukovár képe a nyolcvanhetedik nap huszonkettedik órájában mindörökre az emlékezetébe vésődik azoknak, akik jelen vannak. Amerre csak néz, nem e világi látvány fogadja az embert. Égett szag, tetőcserepek maradékai a lábunk alatt, építőanyagok, üveg, romok és iszonyatos csend mindenütt. Reméljük Vukovár gyötrelmei véget értek.”
A harcoknak több ezer, köztük 1800 civil, azon belül pedig mintegy félszáz magyar áldozatuk volt.
"Ne engedd, hogy a gyűlölet vezéreljen téged,
beteggé válsz, ha az életed haragban éled.
A lelkedbe végtelen fájdalom költözik,
s a sebzett szíved örökre feketébe öltözik.Szürkének látod majd a szivárványt az égen,
s nem lesz több új remény lelked rejtekében.
Dideregni fogsz, s nem hevít majd tűz, sem nyár,dicsőség helyett az út végén csak szánalom vár.
Addig fordulj vissza, míg nem alszik ki végleg
a szeretet lángja lelkedben, és hogyha tényleg
hiszel abban, hogy a szeretet az egyetlen megoldás,
megkönnyebbül lelked, s jutalmad a feloldozás."
November 16-án emlékeztünk meg a háborút elszenvedő és elesett 50 magyarról. A múlt felidézése végett Jakumetović Rozáliával, a Vukovári Magyarok Egyesületének vezetőjével röviden összefoglaltuk az ostrom előzményeit, következményeit, majd felolvastuk az elhunytak neveit.
A megemlékezésen koszorút helyezett el a helyi és környékbeli egyesület mellett a Nemzetpolitikai Államtitkárság nevében Horváth László délvidéki referens, a zágrábi Kisebbségi Tanács képviseletében Renata Trischler asszony. Továbbá a horvátországi magyarság parlamenti képviselője, Jankovics Róbert, a zágrábi magyar nagykövetség nevében Györei Anita első beosztott és Szendrői László Attila alezredes, valamint az eszéki főkonzulátus képviseletében De Blasio Antonio főkonzul.
A délután az ovčarai kivégzések helyszínén folytatódott, ahol huszonöt évvel ezelőtt tisztesség és becsület nélkül ölték meg a kórházból kirángatott dolgozókat, sebesülteket. Fejet hajtottunk az elhunytak emléke előtt.
Vendégeinket végül meginvitáltuk a vukovári Magyar Házba egy fogadásra, melynek keretében De Blasio Antonio főkonzul úr megnyitotta Dormán László képeiből készített "Ősök jussán" című kiállítást. A fotók az 1991-es események előtti és utáni állapotokat mutatják be, és a mai napig megtekinthetők a klubtermünkben.
